Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Kenyér vagyok

Dénes György költészete egyidős a felszabadulás utáni szlovákiai magyar irodalommal. Három és fél évtizede megszakítás nélkül jelen van líránkban, s nem csekély mértékben alakította annak arculatát. A hatvanéves költő pályája bő termésének javát foglalta ebbe a kötetbe, amely régi ismerőinek is tud újat mondani a népszerű, ám néha félreismert lírikusról. Határozottan rajzolódnak ki előttünk Dénes költészetének jellemző vonásai, letisztult értékei. Igazi elégikus ő, Tóth Árpád-i, Juhász Gyula-i alkat, akinek verseiben a szavak, rímek csillogását, a képek ragyogását mindig aláfesti és átszínezi a rejtett mélabú, a kétely, a szorongás. Nem véletlen, hogy benne megéneklőjére talált az idő, az emlékezés, a mulandóság és a sóvárgás, vagy az olyan közösségi élmények, mint a szülőföldtől való elszakadás, a népe jövőjéért érzett aggodalom. Dénes újra meg újra visszatér témáihoz, és erőt merít belőlük: azt a bölcsességet, amelynek révén képes meglátni, átélni és formába önteni a világban, az életben megbúvó rendet, szépséget és örömöt. 691 — 663 — 83 13 16— Kcs