Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

GYALOGÚT Rozstáblák közt a gyalogút oly virgoncan szalad, mintha nem is út volna, de beszédes kis patak. Fut a zöld árban, bukdosik, csak sejted, hol lehet, fölé borul a zizegő, tajtékos rengeteg. Utacska, vézna gyalogút, oly félve lépek én, hisz régi gyermek-magamat varázsolod elérn. Egy régi nyárban ballagok a rozsmezőkön át, szívemben csendes jó öröm s virág, csupa virág. 1968 16