Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

IHOL A PARASZT Bütykös kezében szalonna, avas, kenyér meg hagyma: ihol a paraszt. A földön ül, a szántás mentiben, hajadonfőtt eszeget — pihen. A mezőt nézi s benne a konok, hajlíthatatlan emberállatot, a maga képét, mit a puszta föld úgy fordít vissza, miként a tükör. Sorsát látja: a mát, a tegnapot, az árnyékába hamvadó napot, a szántás felett cammogó időt: bölcsőt, koporsót, cifra keszkenőt, nyarat, telet, a rozsnak aranyát, a rendek során villanó kaszát, az asszonyát, ki kenyeret dagaszt, a cséplőgépet, szalmakazlakat, a zivatart, a füstölgő eget, a viaskodó, roppant életet. Sorsát látja: a föld felé bukót, a sírót és a megvigasztalót, mely annyi vészen, retteneten át a világ ellen védte önmagát... Bütykös kezében szalonna, avas, kenyér meg hagyma: ihol a paraszt. A földön ül, a szántás mentiben, lecsuklott fejjel eszeget, pihen. 1963 14