Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

E. B. LUKÁČ Ügy viszi mosolyában Párizst, mint a nők a kék kalárist, Emil Boleslav Lukáč. Reneszánsz, barokk paloták sorát építi újra meg újra a pozsonyi utcákon át. A minap küldött egy képeslapot: „Párizsban vagyok, az idő csúnya, de szép a város.. Ez a néhány szó besugároz, istenem... Párizs. Ő sokszor látta, amit én soha tán, itthon is a múltak vonatán utazik, és emlékekkel telve, Kelettel, Nyugattal áldva, verve integet: „Szervusz, barátom, éppen most láttam egy szép Ady-monográfiát. Vedd meg, ha érdekel!" — és fölemeli ujját és szavát. „Nem jönnél be egy pofa borra? Tegnap Párizs, tegnapelőtt Moszkva, holnap már Pestre várnak... Mindezt el kéne mondani." — A Kis Ferencesekben csülog a pohár, 137.