Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Életünk íve

belém rúgott néhány lator, s belém mar még néhány kobra. Sebaj. Míg élek, szenvedek, és egyre tisztább lesz a szívem, végül kimúlok szelíden, ha már dühöngve nem merek. No, gyere, Zsélyi, igyunk egyet, prüszköljünk, ha epénk kiforr, vékony pénzen csordul a bor, nem hagytak ránk szőlőhegyet. 134.