Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Gyalogút

ÁGOSTON Az árokparton szundított részeg mámorban délután, feje alatt a kék füvek, szája szélén büdös bogár, az arca horpadt és fakó, mellében ócska fújtató, ahogy feküdt, a szakállára szivárgott rozsdabarna nyála. A falu fintorgott, ahogy mozdult a sáros rongycsomó, felült, böffentett, gégéjén sípolva dőlt a furcsa szó, az értelmetlen zagyvaság, lófej ű szörnyek, zöld kutyák, lelkének nyüzsgő éj világa feltört a szürke napvilágra. S kétlábra állt a féleszű, a pöfetegarcú bolond, indult, megindult tétován a leskelő utcasoron, sarkában szitok, gúny liheg, fut egy marék vásott gyerek, rongyába kapnak, ráncigálják, sárral, bogánccsal megdobálják. 12