Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

BOGÁNCS Zölden riszálja magát az árokpart gyér füve. Ó, makacs lét, égre szökellő, földre nyalint a jói tejelő felhő, alkalmi pocsolyák tükre zavart, de lángban a bogáncs, bíbor virága tele örömmel, méhek kotlanak rajta, inog a légben pirinyó saika, tartja gyökér dac, lét íze tartja, zápor ostora mit neki, állja, fejét lesunyja, gerince hajthatatlan, bimbó bomlik, világra pattan, messze a zúz még, várja, kivárja. 1976 121.