Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

VÉGTELENBŐL VÉGTELENBE Látod, merre fut az idő ? Merre száll az égi nap ? Kergeti a föld az árnyát, pillanatot pillanat. Végtelenből végtelenbe viszi hátán batyuját: bolygóit és csillagait, az egész galaktikát. Viszi, ami nincs, a semmit, viszi azt is, ami van, önmagát pusztít j a-sziili ez a parttalan folyam. Látod, rohan is, meg áll is, s időtlen, mert végtelen, cipeli a Mindenséget örökké s reménytelen. 1973 111.