Dénes György: Hajnaltól alkonyig – válogatott és új versek 1952-1981

Falat rögén a földnek

HOL VOLT, HOL NEM VOLT Messze bozontos, lusta erdő kékell; látod még: lelkeden árnya, s azt is látod, ahogy megállsz és visszanézel. Ott jártál; nőttél bokorral, ággal, mosdatta arcod zöldfényű lobogással, s a fű közül kikandikált a márga. Hol volt, hol nem volt, rejti a távol, nem fúl a hamvas párákba mégse, rejtezel benne, rejt a világtól. S rejtezik benned, vízcseppben a tenger, fojtogat s békít, nő az éji csönddel szebbik életed, életed lidérce. 1971 101.