A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Gazdasági helyzet - Földreform

94 A Földhivatal közlönye azt az alapelvet közölte, hogy „az egyes kolóniákban a szlovákokat legfeljebb 40%-ban szabad telepíteni, míg 60%-ban morva- és csehországi telepeseket kell elhelyezni, hogy ezektől magasabb gazdasági tudást szerezzenek a szlovákok". A húszas években a szlovák telepesek helyenkint faekékkel és kis lengyel lovakkal a Lengyelországhoz került árva- és szepesmegyei részekből és más megyékből jöttek a nekik letelepedésre adott magyar vidékekre. Ezekhez járultak Oroszországból, Volhyniából és Jugoszláviából, kisebb részben Amerikából visszavándoroltak. A telepesek 97'56%-ban csehek és szlovákok, )'5i%-ban rutének, 0'34%-ban magyarok és 0-59%ban németek voltak. Adómentességet kaptak nem csupán az állami adók alól, hanem a helybeli, többnyire magyar községek adói alól is, holott azok utait stb. használták és az állam milliókat költött rájuk. Emellett még sem irígyelhetők, mert a környező magyar lakosság forrongó dühe vette őket körül és családjukkal együtt állandóan rettegni kellett a magyar területek visszacsatolásának nagy napjától. Irtózatos példái annak, hogy egy soviniszta állam hogy tehet tönkre családokat meggondolatlan adományozás által. A részesültek második kiválasztott kategóriája a „maradékbirtokosok" csoportja. Oldalakra terjed annak a 479 politikai maradékbirtokosnak jegyzéke, akik olcsó pénzen szép középbirtokot kaptak, legtöbbször kastélylyal és gazdasági épületekkel együtt politikai érdemeikért. Mutatványul hadd álljon itt csupán egyetlen községnek adata. Károlyi Lajos tótmegyeri birtokából a következő politikai maradékbirtokokat adományozták: Szoc. demokrata párt szervezetének Juriga Nándor szlovák képviselőnek Tománek Flóris szlovák képviselőnek IJ2 171 133 hold

;