A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)
Gazdasági helyzet - Földreform
91 A földreform során lefoglalásra került a Felvidék 10,713.533 hold földjének 26'7%-a. Ez mutatja, milyen mélyrehatóan nyúlt bele az életbe ez a reform. Mivel pedig az akció elsősorban a szántóföldek szétosztására irányult, a délszlovákiai területeket és így a magyar nyelvterületet még sokkal súlyosabban érintette. Ott a föld 33'1%-a került lefoglalásra. Szlovákiában 981, Ruténiában 104 földbirtok jutott erre a sorsra. 1919. év első hónapjaiban tehát megjelentek az egyes községekben a Földreformhivatal biztosai. Rájuk volt bízva a földigénylők jegyzékének elkészítése és az igénylők közt a sorrend megállapítása. Az 1920. évi 81. sz. törvény, az úgynevezett kiosztási törvény, az igényjogosultak között első helyen a légionáriusokat és a csehszlovák haderő tagjait említi. A földosztó biztosok ezek után vették a csehszlovák politikai pártok helyi megbízottai által ajánlott neveket. A magyaroktól állampolgársági igazolványt kértek. Az egész Földreformhivatal a maga ezer tisztviselőn felüli költséges apparátusával teljesen a csehszlovák agrárpárt fellegvára volt. Négy felvidéki körzetének határai észak-déli irányban úgy voltak megállapítva, hogy a déli magyarság a legészakibb szlovák vidékekkel alkotott egy körzetet. Az egész államban egyetlen telepítési főbiztosság Pozsonyban székelt, a Csallóköz közelében. A földosztó biztosok által összeállított jegyzékek alapján a határozathozatal a prágai központ kezében volt, ahol a legszabadabban érvényesült minden politikai befolyás. A Földreformhivatal 12 tagú igazgatóválasztmányában 9 cseh és 3 szlovák volt (Derer, Juriga, Medvecky), de egyetlen kisebbségi sem. Hasonló volt az eset a tisztviselő- és mérnökkarban is. Az 1920. évi 166. számú úgynevezett földreformhitel-törvény szerint a szerencsés igénylőknek az árból io%-ot kellett lefizetni előre, de a legionáriusok ez alól is felmentést kaptak. A volt tulajdonosok holdankint