A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)
Gazdasági helyzet - Földreform
89 Végül is a magyarságnak sikerült megalakítani a „Délszlovákiai Gazdasági Egyesületek Szövetségét", de az tisztán a tagegyesületek és egyes járások segélyeiből élt, míg a hivatalos Mezőgazdasági Tanács a csehszlovák ál-mezőgazdasági egyesületek egész raját szubvencionálta. A paprika-, dohány-, cukorrépa termelők stb. hivatalos egyesületeiben a magyarság nem kapta meg az őt megillető képviseletet. A gazdakiegyezési eljárások (1935. évi 250. és 1936/76. sz. rendelet) során az engedélyt a magyar adósoktól megtagadták (lásd Jaross Andor interpellációját 1938. május 27-én) stb. Nehezen ment a magyar iparosok megszervezése. Itt ki kell emelnünk dr. Szilassy Béla szenátor munkáját, amikor a losonci szabókat termelő és értékesítő szövetkezetekbe tömörítette. Ez az egyetlen valóban magyar iparosszervezet a Felvidéken. FÖLDREFORM. A népnek a földdel való kapcsolatát időnkint szükséges újjárendezni, ha gazdasági és szociális igazságtalanságok tudata erősen felgyülemlik a társadalomban. Ilyen újjárendezés volt 1848-ban a jobbágyfelszabadítás, amelynek során a nemzetiségek paraszttömegei is arányosan jutottak földhöz a magyar nemesi birtokokból. De nem szabad egy társadalmi-szociális igazságtalanság kiküszöbölését úgy elvégezni, hogy a helyére egy sokkal kiáltóbb, sokkal fájdalmasabb nemzetiségpolitikai igazságtalanságot állítunk. Pedig a csehszlovák földreform esetében ez történt. Alapmotívuma az önző nemzetiségpolitikai bosszú volt és nem a valóban érdekelteken való önzetlen segítés. Történelmi okok játszottak közre abban, hogy a magasabb birtokoskategóriákban 1918-ban a magyarság és németség arányszáma kedvezőbb volt. Viszont a