A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Előszó

6 Éppen ezért későbbi időkre marad fenn egy nagyobb és alaposabb munka kiadása. Addig is jól tenné minden visszakerülő város, község, egyesület és közület, ha az elmúlt húsz év eseményeire vonatkozó nyersanyagot és dokumentumokat összegyűjtené, időbeli sorrendbe állítaná, esetleg monografikusán ki is adná. De e kis könyvecske előrebocsátásával más cél is lebeg előttünk. Ma már a történelmi cselekvés részese az egész nemzet. Nem elég az ország élén néhány kiváló fej tudása. A visszakerülő országrészek sorsának formálásában és az új összeolvadásban nem nyolc-tíz, vagy akár száz, vagy ezer ember elhatározása és munkája lesz egyedül döntő, hanem az egész ország magatartása. De különösen gondolunk itt azoknak tízezreire, akik innen is, túl is az új országrészek problémáival most kerülnek újra szorosabb kapcsolatba akár a katonai, akár a polgári közigazgatásban, a tanügy terén, a gazdasági életben, a sajtóban, az egyházi életben stb. Nemcsak örülnünk és ünnepelnünk kell, de szeretnünk is kell, megértenünk és megismernünk. Át kell értenünk azt is, hogy mit szenvedett a Felvidék, de meg kell ismerünk azt is az egybeolvadás pillanatában, hogy hogyan élt. Az az idő, bármily rövid is, amelyben a Felvidék más és külön életet élt, a nemzet életének és történelmének ugyanolyan része, mint a magunk élete. Aki nem élte át ezt az életet, az kell, hogy törekedjék annak megismerésére, mert az most már az ő közelmúltja is, éppen úgy, mint a felvidékinek is meg kell ismernie a mi közelmúlt 20 éves történetünket, amely immáron az ö múltja és történelme is. Meg kell ismernie a Felvidéknek ezt a külön életét elsősorban annak, aki bármi vonatkozásban, akár a Felvidéken, akár az ország többi részében bárhol érte dolgozik, mert minden munka érte is van ezentúl, az ország minden, különösen központi hivatalaiban, minden iskot