A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)
Kulturális élet - Iskolaügy
57 volna igénye a magyarságnak! Ezek az adatok önmagukért beszélnek és minden további megjegyzés felesleges. A magyar tanítóképzést a csehszlovák állam teljesen elhanyagolta. Csak 1924-ben létesítettek kétéves magyar tanítóképző tanfolyamot a pozsonyi szlovák tanítóképző-intézet mellett; addig csak az Orsolya-rend tartott fenn magyar tanítónőképző iskolát. A tanfolyam szervezete kezdetben olyan volt, hogy két osztálya közül egy tanévben csak az egyik volt nyitva. E tanfolyam végzett hallgatói az előírt gyakorlat nélkül is taníthattak a magyar tannyelvű iskolákban, tehát képzettségük kisebb volt, mint a többi tanítóé. Lerontotta a tanítói kar színvonalát az úgynevezett externista vizsgarendszer is, amely abban állott, hogy csupán polgári iskolát végzett egyének is jelentkezhettek a tanítóképzői érettségi vizsgára és tanítói oklevelet kaphattak. Befolyásos személyek közbenjárására ezeket nem egy esetben korábban helyezték el, mint a tanfolyamot elvégzett társaikat. A polgári iskolai tanítóképzés Csehszlovákiában nem volt főiskolai végzettséghez kötve. A magyar tannyelvű polgári iskoláknak sem voltak megfelelően képesített tanerőik, hanem népiskolai tanítók tanítottak ott, akiknek két-háromévi működés után csak könnyű különbözeti vizsgát kellett tenniök, hogy véglegesítést nyerjenek. A Magyarországtól elszakított területen működő 66 középiskolából mindössze 5 volt az önálló magyar középiskola. Ezek között is a komáromi klasszikus gimnáziumot nem a csehszlovák állam, hanem a bencések tartották fenn. A magyar települési terület szélén fekvő városok elnemzetlenítését a szlovák tannyelvű középiskolák egész tömegének létesítésével igyekezett a prágai kormány keresztülvinni. így például Kassán nem kevesebb, mint 6 „csehszlovák" tannyelvű középiskola volt a kereskedelmi akadémián, ipariskolán és gazdasági iskolán kívül.
