A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Kulturális élet - Kulturális szervezkedés és annak akadályai

49 ban nem sikerült elérniök s a Magyar Cserkészszövetség csak mint a csehszlovák cserkészszövetség egyik alosztálya működhetett. Vezetőképző tanfolyamaikat a nyári táborok helyén szokták rendezni. A magyar kulturális és társadalmi szervezkedésnek ez a „keretrendszere" a magyarság Önhibáján kívül csak az idegen uralom második évtizedében épülhetett ki és így első eredményei csak meglehetős későn mutatkoztak. Ezek az eredmények azonban annál értékesebbek, mert azokat a felvidéki magyar társadalom önerejéből, az államhatalom támogatása nélkül, sőt annak ellenére hozta létre. Hivatása a jövőben sem szűnik meg, még pedig sem azokon a területeken, amelyek most visszakerültek Magyarországhoz, sem pedig a Szlovákiában és Ruszinszkóban megmaradt magyar szigetekben. A csehszlovák kormányzat a mindjobban kibontakozó magyar kulturális élet megbénítására különböző intézkedéseket tett. Ezek között első helyen említendők a Csonka-Magyarországon 1918 után megjelent könyvek és újságok ellen kibocsátott rendszabályok. A helyzet e téren a legutolsó pillanatig is az volt, hogy a csonkamagyarországi könyvek csak a pozsonyi rendőrigazgatóság cenzuraosztályának kifejezett, vagy hallgatólagos hozzájárulásával mehettek be Szlovákiába és Ruténiába. Ez az osztály pedig gyakran még az imádságos és énekeskönyveket, valamint a magyar irodalom klasszikus műveit sem engedte be. Csak néhány kitiltott könyv címét idézzük. Mécs Alajos: „Az ismeretlen Japán", „Gyakorlati Gazdalexikon", Cholnoky: „Földrajzi statisztikai atlasz", ,,A madarak világának tanulmányozása" stb. A budapesti lapok közül csak egy-két baloldali újságot engedtek be. A magyar könyvek terjesztését ismételt könyvrazziákkal is akadályozták, amikor megint számos, nem politikai tartalmú könyvet vontak ki a forgalomból. Az iskolák könyvtárait is alaposan kitisztították és még Goethe „Faust"3