A felvidéki magyarság húsz éve 1918-1938 (Budapest. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938)

Politikai küzdelmek

38 zését, minden jogot megfizetett szolgáiknak játszottak át. Az „erős kéz" ellenére a két magyar párt az 1935. évi parlamenti választásokon nemcsak megtartotta eddigi szavazatállományát, hanem azt néhány ezer szavazattal még növelni is sikerült. A két párt képviseletében a következő férfiak foglaltak most helyet a csehszlovák parlamentben: Esterházy János gróf, Holota János, Jaross Andor, Korláth Endre, Nitsch Andor, Petrásek Ágoston, Poruhszky Géza, Szent Ivány József és Szüllő Géza képviselők, valamint Füssy Kálmán, Hokky Károly, Pajor Miklós, Törköly József és Turchányi Imre szenátorok. E neveket azért soroltuk fel, mert e férfiak alkották — a nemrég elhunyt Törköly József helyébe még 1937-ben Szilassy Béla lépett —• a bécsi döntőbírósági ítéletig a magyarság, illetőleg (Nitsch Andor) a vele húsz éven át együtt harcoló szepesi németség politikai vezérkarát. Az új parlamenti ciklus legelső nagy eseménye a Masaryk G. Tamás lemondása folytán megüresedett köztársasági elnöki szék betöltése volt. A két magyar párt, amely Masaryktól az előző elnökválasztásoknál mindig megtagadta szavazatait, most Benesre szavazott, mert a magyarság követeléseinek meghallgatása után ezeket teljesíthetőknek és orvosolandóknak minősítette. Az orvoslás azonban sohasem történt meg és kiderült, hogy Csehszlovákiában nemcsak a kormány, de az államfő szavában sem hihet a magyarság. Nemsokára az elnökválasztás után újult erővel lángolt fel a magyarságnak az a régi vágya, hogy az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt, amelynek külön szervezkedése annakidején politikai kényszerűség, de az eredményes együttműködésnek nem egyszer akadálya volt, végre egyesüljön egymással. 1936. június 21-én Érsekújvárt létre is jött az egyesülés és megalakult az Egyesült Országos Keresz-