Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Simándy Pál: A felvidéki szellem

SIMÁNDY PÁL De végül is: hol bujdosik s mi hát a katakombába szorult «felvidéki» szellem? Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha vallomást teszünk hitünkről és megrendülésünkről. Ügy érezzük, senkiben nem tisztult fel olyan világossággal korunk tragédiája, mint bennünk, a Felvidék egykori szellemi embereiben. A kisebbségi sors társadalmi és politikai talajtalansága sokakat képesített közülünk arra, hogy teljes lelket tárjon minden nagy és teremtő emberi gondolat elé. Érdektelenül, a konjunktúra minden lehetősége nélkül, az eszméért való tiszta lelkesedéssel egyszerre fogadtuk magunkba fajtánk és az emberiség fájdalmát, elnyomott osztályok és elnyomott népek közös bánatát. Nagy emberi szolidaritásról álmodtunk: a dunai népek békéjéről, PánEurópáról, megbékélt társadalmi osztályokról. Üj társadalmi rendről, megtisztult emberiségről. Hirdettük az új népiség, a szociális gondolat és a megújult keresztyénség szintézisét. És megértük, hogy eszméink belejutottak a köztudatba s politikai mozgalmak jelszavaivá lettek. Mi voltunk azok is, akik ezen a tájon elsőknek ismertük fel — Ortegától és Bendától függetlenül is — a szellem tragédiáját. A magunk személyi keservén tapasztaltuk meg, mivé züllik az eszme a konjunktúra és a «percemberkék» kezén. A tömegek fájdalmaival továbbra is változatlanul éreztük a közösséget, — akár elnyomott osztályokról, akár elnyomott fajtákról volt szó, — de a «tömegember» fokozódó közéleti nyüzsgése hamarosan elundorított bennünket. Korán észrevettük; a tömeg világszerte hogyan vonja ki magát a szellemi elit szuggesztiója alól s hogyan adja oda magát a belőle kiemelkedő középszerűségek irányítása alá. Hogyan fordul mind fokozódóbb gyűlölettel és megvetéssel a teremtő gondolat, az alkotó szellem ellen. Hogy burjánzik fel szerte a butaság és előítélet, a pártdogma és politikai babona. Hogyan foglalja el a tudomány és művészet helyét a jelszó, program és propaganda. Hogy vesz el a világból az érték és mérték. A tehetségtelenség hogy kényszerül mindinkább az erőszak eszközeihez. Internálótáborunk: az egykori Csehszlovákia bőséges alkalmat és időt adott nékünk a tétlen szemlélődésre és elmélkedésre s mi végigszemléltük az európai szellem tragédiájának kibontakozását. S most? Egy világomlás közepette a szellem légoltalmi pincéiben várjuk a veszély elmultát jelző sziréna felbúgását. Mélyen megrendült lélekkel a történtek és látottak miatt, de töretlen hittel és tisztasággal a jövőt illetően. Munkakedvvel és építő akarattal, ám egyben a szellem függetlenségének és szabadságának olthatatlan vágyával szívünkben. Magyarok vagyunk, szociálisták vagyunk — de keresztyének is. A szó európai és jézusi értelmében. A világnak pillanatnyilag semmi szüksége nincs ránk .. . 78