Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Szitnyai Zoltán: Kárpátoktól az Adriáig (vers)

KÁRPÁTOKTÓL AZ ADRIÁIG — Hát persze elintézhetjük — hüledezett pán Oktavecz, aki el se tudta képzelni, mi elintézni valója lehet neki itten. A bíró előkereste az aktát. — A csehszlovák kormány 77. számú határozatával elrendelte, hogy mindazon ítéletek, melyek a volt magyar bíróságok által jogerősen meghozattak és végrehajtásukban felfüggesztve lettek, végrehajtandók. Ennek folytán kihirdetem, hogy a volt selmeci királyi járásbíróság jogerős végzésével felségsértés bűntette és becsületsértés vétsége címén Oktavecz Alajos hodrusbányai lakos ellen kiszabott fogház- és pénzbüntetés felfüggesztése hatályát veszti s az iratokat az ítélet foganatosítása céljából az államügyészséghez átteszem. — Tiltakozok, — vörösödött ki pán Oktavecz. — E végzés ellen fellebbezésnek helye nincsen — fejezte be a bíró. Pán Oktavecz mind a két kezét a szíve fölé szorította. — Engem, szláv nemzeti ügy martirjat akarjak becsukni? — Kormányhatározat. Pán Oktavecczel forogni kezdett a világ. S amint elborult tekintetét végigjártatta a tárgyakon, pillantása a fekete keresztre esett. Eszébe jutott, hogy ugyané feszület előtt fogadta meg, hogy hű fia lesz a magyar államnak, mindnyájunk édes anyjának. «Bocsáss meg Krisztuska, bocsáss meg nekem» suttogta magában. A bíró összerakta az aktákat: — A továbbiakra nézve az ügyészségtől kap majd utasítást. — Köszönök, bíró úr — mondotta pán Oktavecz halkan és helyeslően bólintott a fejével. — Köszönök szépen, bíró úr. És másnap az iskolában, amikor fölment a pódiumra, a fekete táblára fölfeszítette Magyarország térképét. Aztán kezébe vette mogyorófa pálcáját és remegett a hangja, amint mutogatni kezdett vele a térképen: — Gyerekek, nézzétek, ez Magyarország. Innen Kárpátoktól Adriáig terjed. Jól megjegyezzétek, Kárpátoktól Adriáig. 73