Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Szitnyai Zoltán: Kárpátoktól az Adriáig (vers)

KÁRPÁTOKTÓL AZ ADRIÁIG oktatására veti, most valóban olyat mondott váratlanul, amit senki se hitt volna el róla. — lis te, hatósági spión. Adamecz elkékülve pattant föl és hivatali pózba vágta magát. — Figyelmeztetek a magyar alam neviben .. . De már Oktavecz is benne volt a kerékvágásban. — Fityülök a magyar alamra és az ilyen magyarokra mind •— csattant ki belőle s kezének széles mozdulatával végigkanyarított a jelen­levők feje fölött. — No de Lojzkó, Lojzkó — csillapította az orvos. — Nem hagyok magammal packákat — kiáltotta s az ágyról felkapva kalapját és botját, kirohant a lakásból. Az ajtó durranva becsapódott. Adamecz Nepomuk János, Tekla és Vudicska, az orvos, elhűlve néztek össze. Mi volt ez? Pár pillanatig csönd következett, amit Adamecz János tört meg. — Már régen figyelek eztet. Nyilvanvaló pánszláv agitator. Ravasz tót. De most végire jarok neki — lázadozott Adamecz s a másik kettő némán bólogatott rá. Es néhány hét múlva, zsebében a selmeci királyi járásbíróság idéző­végzésével, Oktavecz Alajos néptanító a hodrusi völgyön át a város felé ballagott. Fejét búsan a föld felé lógatta és nem vette észre, amint elhaj­tatott mellette az orvos fogata a három úrral, akik szintén a tárgyalásra mentek. Tanúnak. Tüntetően felkacagtak, amikor mellette robogott el a kocsi. Amióta ez az eset történt, Oktavecz Alajos nem is mert mutatkozni a faluban. Adamecz még aznap jelentést tett az iskolaszéknél, ahol aztán megindították a fegyelmit s Oktavecz Alajost további rendelkezésig eltiltották a tanítástól is. Az egész falu fel volt háborodva. — Tudtunk, tudtunk, hogy itt is bujkálja egy pánszláv. agitátor. Hanem, hogy ez az alattomos Oktavecz?! Ki hitte volna? Alapjában véve pedig büszkék voltak. Most már nekik is van egy pán­szlávjuk. Ezzel fontosságot nyert a falu, belekerült a nagy politikába, az államélet sodrába. Névtelen kis helységük esemény színtere lett. Isten tudja, még a pesti lapok is foglalkozhatnak a dologgal? Aminő ügyes ember ez az Adamecz városi biztos, még szörnyű titkokat hozhat napfényre. Az emberek összedugták a fejüket és csoportokba verődve, suttogva tárgyalták az ügy várható fejleményeit. És mindenki gyanús volt, aki élt. Adamecz úr eleinte dúlt-fúlt mérgében, de amint az eset folytán egyre nőtt hatósági tekintélye, pocakját kifeszítve, Önelégült mosollyal lejtett vé­gig a kis falu utcáin. Fontoskodó arccal, nádvesszővel csapkodta csizmája szárát, a homlokát fenyegető ráncokba szedte s úgy magyarázta mindenfelé: 67

Next

/
Thumbnails
Contents