Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Előszó

Előszó mikor a felvidéki föld húszéves történelmi különélés után visszatért az anyaországba, felvetődött az örökszép gondolat: állítsunk emléket a Szellem és Hazaszeretet hőseinek. Akik a Kisebbségi Sors két évtizedében haláltmegvető öntudattal, Szív szavával, Toll fegyverével állták a néha oly meddőnek látszó, sivár, magános, de diadalmas vártát. Ennek a nagyszerű kettősségnek jegyében született a «Felvidéki Mártírok és Hősök Aranykönyve», alcímében: a «Felvidéki Irodalmi Emlékkönyv». A visszatért magyaroknak nem kell bővebb magyarázat. Róluk, legbensőbb Énjükről, nemzetpolitikai harcaikról, vértanúikról, dolgozó kisembereikről és a szüntelen üldöztetések közepette kialakult felvidéki magyar irodalomról és íróról szól az Aranykönyv. És hisszük, hogy törekvésünket épígy átérzi az egyetemes magyarság is. Megérti minden igaz magyar ember, aki a kiteljesülő szentistváni Magyarország hitével néz Európa válságos óráin a jövendő felé. Emléket állítunk e műben a szociális és humanista északi magyar gondolatnak, mely vérrel és könnyel, elvhűséggel és töretlen bátorsággal áldozott húsz éven át a korszerűbb és magyarabb magyar felfogásnak. Sallangok nélkül mutatjuk e lapokon a felvidéki magyar tájon kialakult magatartást, mely új fejezetet nyitott a háború utáni idők magyar történelmében. Vallomás ez a munka, szegény és gazdag, munkás, paraszt és polgár, minden magyarok felé. S ha megértik szavunkat azok, akikhez íródott, ez fáradságos munkánk legméltóbb jutalma. Budapest, 1940. március hó. A FELVIDÉKI MÁRTÍROK ÉS HÖSÖK ARANYKÖNYVE SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA