Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Jócsik Lajos: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban

.TÓCSJK LAJOS raulva még mélyebb visszaesést látunk (31.5), aztán esés és emelkedés következik, míg 1928-ban a kihasználás eléri a száz százalékot. A gyapotipar alig éri el a teljesítőképességének valamivel több mint ötven százalékát. A gyapjúipar 1921-ben termelt a legtöbbet. A bőripar a kezdeti 98.1 százalékos színvonalról állandóan lejjebb csúszott az évek során. A papírgyártás 1925-ben a csúcsra kapaszkodott fel és ettől kezdve százszázalékos teljesítőképességgel dolgozott. A gyufagyártás alig dolgozott néha teljesítőképessége több, mint ötven százalékával. Érdekes megállapításokra juthatunk, ha a két táblázatot összehasonlítjuk. A munkások foglalkoztatásának és a teljesítőképesség kihasználásának szabályos összefüggése az, ha a munkáslétszám csökkenésével a teljesítőképesség is csökken vagy ha a munkások számának emelkedésével a teljesítőképesség is emelkedik. A gépgyártás esetében csökken a munkások száma és csökken a kapacitás. A téglagyártásban emelkedik mindkét termelési együttható. Ugyanez a helyzet a cementgyártásban. A gyapotiparban azt látjuk, hogy a munkásság száma nagy hullámzásokkal emelkedik, ugyanakkor a teljesítőképesség csak két esetben éri el a legmagasabb szintet, 60 százalékot. Itt már rendellenesség mutatkozik s ennek két magyarázata lehet. Vagy a gyárosok kerültek abba a helyzetbe, hogy a növekvő szociális nyomás következtében több munkást foglalkoztattak. Ebben az esetben a termelés megdrágult s a szociális nyomás a fogyasztásra nehezedett. A szociális nyomás következtében olcsóbb lett a munkaerő, mivel nagy tartalékseregek halmozódtak fel a gyárak körül. A munkaadók olcsóbban jutottak munkásokhoz s többet alkalmazhattak belőlük. A második magyarázat valószínűbb. A bőriparban csökken a munkások száma és esik a kapacitás. A cellulózé- és papírgyártásban egy másik különlegességet találunk A munkásság számának csökkenése mellett a teljesítőképesség emelkedését látjuk. Ennek magyarázata az, hogy a gyáripar racionalizálja, gépesíti a termelést, csökkenti a kézi munka szerepét és növeli a gépét, hogy versenyképes legyen a cseh iparral. Ebben az esetben a munkásság utcára kerül, ő a végső szenvedője ennek a folyamatnak. A gyufagyártás helyzetében a munkásság száma és a kihasznált teljesítőképesség csaknem párhuzamosan hulló vonalat mutat. A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A FELVIDÉKEN A felvidéki ipari termelés állandó gazdasági zavarokban szenvedett. A harmincas évek legelején beköszöntött gazdasági világválság aztán még 54