Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Jócsik Lajos: A felvidéki magyarság gazdasági élete a kisebbségi sorsban

A FELVIDÉK GAZDASÁGI ÉLETE nem akartak egységesíteni az évek hosszú során át. így elérték azt, hogy a cseh gyárak hihetetlenül olcsón jutottak a Felvidékre áruikkal, a felvidéki gyárak viszont sokkal nehezebben. Az ipar történetében alig tapasztalható anomáliák keletkeztek ezáltal. A felvidéki gyárak sokkal több szállítási költséget fizettek, mint versenytársaik a cseh medencében. Seton Watson angol újságíró, aki a világháború alatt a cseh külföldi propaganda szolgálatában állott, a húszas évek elején körútat tett az új államban. Megdöbbenve látta ezeket az anomáliákat. Űj Szlovákia című könyvében megdöbbenve írja, hogy például Zsolnán az építkezéseknél a szállítási visszaélések folytán versenyképes a pardubicei homok és a sumavai fa a helyi fával és homokkal. A kétféle tarifarendszer mellett sokáig kétféle adórendszer is volt érvényben. Sok adó, amely a cseh tartományokban nem létezett, a Felvidéken sokáig érvényben maradt és szaporította azokat a nehézségeket, melyekkel az ipari termelés itt alig bírt megküzdeni. A csehek iparpolitikájának legsúlyosabb hatása a felvidéki iparra az állami rendelések egyoldalú szétosztásában mutatkozott. A magyar állam iparpolitikája a felvidéki ipari termeléssel kapcsolatban arra irányult, hogy az állami rendelésekkel piacot biztosítson számára. A magyar ipari kormányzat tehát nem elégedett meg az iparágak létrehívásával, de létüket is igyekezett bebiztosítani. Az új állam keretében a szlovákiai gyáriparosok érdekvédelmi keretbe tömörültek. Az egyesülés egyik főcélja volt, hogy a minisztériumokban megfelelő részesedést járjanak ki maguknak az állami rendelésekben. Eredményt azonban még akkor sem értek el, amikor az állam a német és magyar területek egy részének visszacsatolása után föderált keretben mint Cseh-Szlovákia átalakult. A CSEHEK PÉNZÜGYI POLITIKÁJA Az iparvállalatokkal egyidőben a cseh bankok is célbavették a nemzetiségi területeket. A csehek jól tudták, hogy amíg egyes vállalatok budapesti érdekeltségekhez tartoznak, addig a Felvidék beépítése az új állam kereteibe nem lehet teljes. Arra törekedtek tehát, hogy a magyar tőkét az ország területéről kiszorítsák, vagy tevékenységét korlátozzák. Egymásután létesülnek cseh bankok a nagyobb helyeken. A magyar tőke kemény harc után lépésről lépésre kénytelen átengedni a terepet. A megszállás első éveiben még egy koronányi cseh tőke sincs a Felvidéken, mert a tőke óvatos, s csak akkor bátorodik fel, amikor már konszolidált a politikai élet. Az első évtized végén már egymilliárd csehszlovák korona a cseh bankok alaptőkéje a Felvidéken, így ezer és ezer szállal köti magához a cseh medence a megszállt területek