Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])
Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai
SZÉKELY MO I.N ÄH IMRE És ezek az emberek csöndesek, nem beszélnek. A szerénység lakatja őrzi a szívüket, lelküket, szájukat. Szathmári Király Ádám is ilyen szerény, csöndes, komoly, hallgatag valaki. Sudár növésű, vékony egyetemi hallgató. Mindössze szemének lobogása árulja el a turáni ősök bármit, az életet is szívesen kockáztató erejét. Hányszor és hányszor ment át saját maga szerkesztette kánoé csónakján, amit vízhatlan vászonnal bélelt ki a Latorcán és a Borsován és kezenyomán levegőbe repültek a hidak, a vasúti sínek, a töltések, robbant az ekrazit s dermedten hajtotta végre parancsát a halál. Meg kell még emlékeznünk a Rongyosok munkácsi harcairól. A Rongyos Gárda legutolsó felvidéki harca ugyanis itt Munkácson zajlott le. Az önfeláldozó bátorság, a hazaszeretet és az életet is minden pillanatban sutbadobó egyéni elszántságnak szebb példaadását még nem adták hősök, mint ezek a Rongyosok. Itt nem guerillaharcról volt szó. Modernül felfegyverzett, a haditechnika minden vívmányával ellátott katonaság és tankok elé meneteltek. Oh, dehogy meneteltek, rohantak a biztos halál karjába. Rajtuk keresztül domborodott ki a Rongyosok lelkisége, a született magyar katona. A kegyelet zászlóját, az elismerés lobogóját itt nem lehet csak úgy egyszerűen meghajtani. Törpén kicsi ugyanis minden mondat, ami a munkácsi hősök nagyszerűségét ecsetelni tudná, mert amit csináltak az több, mint dicsőség, több mint hőstett, az maga az örökkévalóságba rohanó út, amelyet a legsötétebb magyar éjszakában is, gyémántporos csillagok ragyognak be és átszövik a halhatatlanság Glóriájával. Szebbet, dicsőbbet nem csinált náluk senki s nem lesz a történelemnek olyan átoksujtotta fejezete, amikor ne bizakodással néznénk ezekre a hősökre, csak úgy mint eddig Csaba útjára. 1939 január 6. van. Az égről az ólomfüggönyök egészen leereszkednek a földre. Dermesztő a hideg. Pontosan hajnali 3 óra 40 perc. Bekövetkezett, amire senkisem mert gondolni. Cseh és ukrán bandák megkísérelték visszafoglalni Rákóczi városát, Munkácsot. A hadvezetőség nem gondolt támadásra, békelétszámu katonaság, csendőrség állomásozott a városban. Sötét és csend mindenfelé, seholsem pislákol az élet. A lehúzott redőnyök mögött nyugodtan alusszák álmukat a békés polgárok. >r í Akkor, mint a rémség közeledett valami a Latorca hídján. Lövések dördültek az éjszakába. A Rongyos felkelő füleknek megszokott harci ébresztője ez. Egyszerre fölkelnek és rohannak mind. Füsti zászlós raja már harcban áll a banditákkal. Szörnyű a túlerő, de jön a segítség. 452
