Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI bajonettjévei átszúrja Mikus Antal combját. A «jó példát» a többi is követni akarja, de Szitár Jenő szakaszvezető közbelép. Keményen, katonásan beszél: — Ne bántsátok őket. A magyarok a felső parancsnokság foglyai. Azok majd intézkednek a továbbiakról. Aztán odasúgja a négy összeláncolt Rongyosnak: — Fiúk, vigyázzatok nagyon magatokra. Sokat fogtok szenvedni, mert kivétel nélkül mindent tudnak rólatok. A parancsnokságon egyenesen az alezredes elé vezetik a négy Rongyost. Kis meglepetés: preciz pontossággal sorolják fel személyadataikat. Roppant nag}' az öröm a cseheknél. Kezükre került a derceni ütközet négy főszereplője. Az ördög szolgája már tartotta a markát. Lelkeket szállított, kellett hát a Judáspénz. Nem tudni mivel honorálták árulását a csehek. A négy összeláncolt rabot teherautóba lökik, erős fedezettel szállítják a nagyguti csendőrörsre. Este 9 óra van. Egy cseh főhadnagy, hadnagy, altisztek és a csendőrörs pribékjei «veszik munkába» őket. Megelevenednek a spanyol inkvizíció borzalmai. Este 9-től reggel 5-ig zuhognak az ütések és váltogatják egymást a kínzások. Rémség még elgondolni is, mit csináltak ezek a hóhérok. Aki elájul, azt kidobják az udvarra, fellocsolják és aztán újra kezdik. Rá akarják birni a Rongyosokat, hogy írjanak alá egy olyan nyilatkozatot, hogy a rendes magyar sorkatonasághoz tartoznak. Dolgozik a puskatus és a gumibot. Véresre verik <a talpukat. Már csorog a vérük. Mind a négynek eltörött az oldalbordája, de ez még mind nein elég. A vértől megdühösödve izgatta őket ez a «játék». Különbet is tudnak ennél. Gomolyagba zsugorítják a Rongyos testét, kezét a lábához kötözik, aztán mint a futball-labdákat rugdossák a szeges bakkancsokkal saroktólsarckig, faltól-falig. Végül láncokkal verik a kezüket. Az ujjaikból kiszakad a vér. Feketévé változik, mint a halottaké. Reggel öt órakor kifáradtak. Egyenkint dobálták le a Rongyosokat a csendőrörs pincéjébe. Az elkínzott testek nagyokat püffentek a cementpadlón. A hideg cement enyhíti a fájdalmakat, lohasztja a sebet. Ez volt a szerencséjük. Szenliványi meg sem moccant. A Rongyos karok reszketve simulnak felé. Vizsgálgatják. Szentiványi Deák Sámuel nem lélekzik. Hideg a teste és merev. Szemében a megdicsőült halottak álomlátása. Meghalt. Szentiványi Deák Sámuel a háromszéki havasok aljáról, Zaboláról indult el. Ott is rabság volt a sorsa. Harcolt és meghalt. Törékeny teste nem birta el az állati kinzást, amit azért kellett elszenvednie, mert még az elfogatása pillanatában is a revolveréhez kapott. Vértanúja marad a magyar sorsnak, áldozatos, becsületes magyarság449