Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI Itt már egészen közel voltak a kiindulási helyükhöz. Egy nagyon kis szökellés csak, de milyen végtelen út ez már az elcsigázott, agyonsanyargatott Rongyosoknak. A pap házába vezetett az útjuk. Kisguton egy zászlóalj cseh katonaság állomásozott. A papilakot tartották a legbiztosabb menedékhelynek. Ranimersdorí'ernek hívták a papot. Az ördög szolgája volt. A Rongyosok közül ketten kopogtattak az ajtón. Illő tisztelettel, mint a hogy a hívő lélek átlépi a papi ház küszöbét. A másik két Rongyos, a szérűskertek egyik fordulójában várt az alkalomra, hogy behívják őket is egy darab kenyérre, egy korty italra. Rammersdorfer kenetteljes készséggel fogadta a Rongyosokat. — Látom, hogy az urak kicsodák — kezdte — fáradjanak utánam a legbelsőbb szobába, mert a konyhában idegenek is vannak. Milyen szívélyes fogadtatás, gondolta a két Rongyos, amíg a szobákon áthaladtak a legbelsőbb szoba felé. Pár percig beszélgettek. Ekkor kopogtatott az ajtón a község magyar tanítója. Lelkes fiatalember. Valamit el akart intézni papjával, de meg különben is nála lakott. Nyiltan tárták ki leiküket, hiszen otthon érezték magukat. Korgott a gyomruk az éhes embereknek. Az egyik Rongyos meg is szólalt: — Megkérem a tanító urat — fordult a fiatalemberhez — fáradjon át a szemben lévő szövetkezetbe és vásároljon nekünk élelmet. A magyar tanító készséggel ugrott fel: — Azonnal! Parancsoljanak az urak, mit akarnak! Rammersdorf er úr, az ördög papja elérkezettnek látta az időt az intézkedésre. — Te csak maradj itt fiam — és két kezével valósággal visszanyomta a tanítót a székre, — ti jobban megértitek egymást, beszélgessetek, fiatalok vagytok. Majd én elmegyek bevásárolni és ez nem is lesz feltűnő. Senki nem látta, mint villant a szeme és milyen pokoli lángok égtek a pupilláján. Elment. A szövetkezet szemben volt a pap lakásával. Először gyorsan rohantak a percek, aztán ólomlábakra nehezedett az idő. Az ördög papja nem jött vissza. Kenyeret és élelmet ment vásárolni — de lelkeket adott el a Sátánnak. A. fiatal magyar tanító egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Kínos zavarában feszengett a helyén és mintha rosszat sejtett volna, felállt: — Utána megyek — szólalt meg halkan. Elindult a szobákon keresztül, ki az utcára. Alig nyitotta ki a kaput, amikor szinte belelépett a feléje szegezett cseh szuronyokba. 447