Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Székely Molnár Imre: A Rongyos Gárda felvidéki harcai

A RONGYOS GÁRDA HARCAI ez a Rongyos sereg a Fornos és Dercen községek között elterülő fiatal makkos erdőbe. Egy kilométer hosszú és 500 méter széles volt ez az erdő. Az emberek lerogytak a földre, már ültükben elaludtak. Ennivalójuk elfogyott. Gérecz József tartalékos főhadnagy vállalkozott arra, hogy elmegy bevásárolni. Elindult Dercen felé. Egész délelőtt hiába vártak rá, s amikor délután két óra lett, Gyulai Molnár Ferenc, mint helyettesparancsnok, megbeszélést tartott a csapat parancsnokával. Nógatta, hogy induljanak el. A parancsnok el is rendelte a menetkészenlétet. Kevéssel ezután a Dercen felé kiállított őrs jelentette, hogy cseh tankok közelednek. Gyorsan kellett intézkedni. A parancsnok elrendeli, hogy csoportonkint csatárláncba fejlődve rohanjanak át Dercen irányába, a Szernye-mocsár mentén, a két kilométerre lévő, sokkal erősebben védett tankálló munkácsi erdőkbe és maga siet arra az első szakasszal ... A négy lépcsőbe felállított Rongyosok elindultak végrehajtani a parancsot. Az élcsoportok 150 métert haladhattak, amikor észrevették, hogy a tankok közül kettő a két hátsó alakzatot elérte és a teljesen nyílt, sík területen gépfegyverzárótüzet zúdított rájuk. Sehol egy árva fa, gödör, ami fedezéket nyújthatna. Egy pár bokor és szénakupac tarkítja a területet. Rajvonalba fekszenek és felveszik a harcot a tankokkal, bár tudták, hogy az acélfalakról a puskagolyók ártalmatlanul pattognak le. Ennek a két szakasznak a parancsnoka, aki egyúttal a hátvédet képezte, Zorád Miklós kúnszentmiklósi tartalékos főhadnagy és Priccel Gyula tartalékos zászlós. Mint a jégeső úgy kopogtak a Rongyosok golyói a tankokon. De mit ér mindez? Ilyen szörnyek ellen. Az élcsapat a dombokat lövi, ahol már felfejlődhetett a két zászlóalj cseh katonaság. Ez volt a Felvidéket barangoló Rongyosok tankcsatája. Kézigránátokat dobáltak a tankok felé. Ezek egy kissé megtorpasztották őket. Az egyik felkelő eszeveszett és kétségbeesett dühében felugrott és puszta kézzel rohant az egyik tanknak. Szerencse, hogy parancsnoka utolérte és formálisan leütötte. Délután három órától este hat óráig tartott a csata. Az egyik tank az árokba zuhant, mert valószínű, hogy az egyik Rongyos golyó a lőrésen át véletlenül eltalálta vezetőjét. A szürkület beálltával elcsitult a harc. A tankok, a katonaság visszavonult. Mádi József, Baja Ferenc Rongyosok, valamint Papp Gyula tartalékos zászlós — utóbbi dacára súlyos fejsebének — bejárták a csatateret és bekötözték a súlyosan sebesült bajtársaikat. Sok volt a Rongyosok halottja, a csoportparancsnok, Zorád Miklós is becsülettel a halottak között volt . . . Az emberek teljesen kimerültek, alig tudnak megállni a lábukon. A jobb kondícióban lévők közül Kácsa kiválaszt hármat. Péter József 439