Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

R. Vozáry Aladár: Feltámadás Keleten

R. VOZÁRY ALADÁR Aztán jött várva-vártan Komárom és — annak eredménytelensége. A csehek megint bizakodni kezdtek, — s mi, kicsinyhitűek, ismét Tamásokká lettünk. ők csak egy keskeny határmenti sáv visszaadhatásáról beszéltek, — mi a «Mindent visszá»-t követeltük. Munkácson október 9-én az egyik templomban már igen érthetően az «új égről» és az «új földről» szólott a prédikáció. De biztosat, hogy mi lesz, s hogy ami lesz, mikor és hogy lesz, nem tudtunk. Október második vasárnapján Beregszászban szuronnyal, puskatussal verték szét a cseh csendőrök, rendőrök, katonák a Himnuszt éneklő tömegeket, akiknek túláradó hazaszeretetével a cseh hatóságok tehetetlenek voltak: hozták, szórták a röpcédulákat, hozták a híreket, már a magyar zászlókat is a légmentesen lezárt határon át. Napirenden voltak a letartóztatások, házkutatások, bebörtönzések, a cseh csendőri-rendőri brutalitások. A kétfarkú cseh oroszlán utolsó rúgásai voltak ezek felénk. Tele voltunk mindenütt cseh katonákkal, gépfegyverrel, ágyúval, tankkal. Állandóan zúgtak a cseh repülőgépek s egy-egy vidéket géppuskagolyókkal is beszórtak. Multak a napok és csak nem történt semmi. Ipolyság és a volt Sátoraljaújhely már odaborulhatott Édesanyánk ölelő keblére. De mi lesz Pozsonnyal, Kassával, Ungvárral, Munkáccsal? — kérdeztük egymástól és találgattuk szívszorongva. Már Beregszászt is kezdték kiüríteni. Elvitték nemcsak a hivatalok asztalait, aktáit, az iskolák padjait, a kórház ágyait, lepedőit, vízvezetéki csapjait, hanem kertje dísznövényeit is. * November elsején kaptuk hírét, hogy a csehszlovákiai magyar kérdésben másnap fognak Bécsben dönteni. November 2-án kora délután sürgöny jött Ungvárra Bécsből, a szintén odautazott Volosin küldte, ki az első ruszin kormányt követő ukrán vezetésnek lett feje. Azt sürgönyözte, hogy Bécsben Ungvárt és Munkácsot nem fogják visszaadni Magyarországnak. Szinte percek alatt jött át hozzánk is a hír, hogy megrémítse Munkács magyarságát. Soha még olyan nehezen nem teltek itt az órák és a percek, mint akkor, ezen a napon. A máskor már oly hamar jövő novemberi est nem akart most leszállani. 420