Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

MÁRTÍROK ÚTJÁN A MAGYARSÁGÉRT cseh hatóságok még a kedvenc igazgatóiknak is csak nehezen adták meg az engedélyt a pesti vendégek felléptéhez. A cseh hatóságoknak minden vonalon megnyilvánuló brutális fellépése a magyarsággal szemben így még azt is megakadályozta, hogy az elnyomott, meggyötört és harmadrendű állampolgárként kezelt magyarság még a legcsekélyebb kultúrigényét kielégíthesse. * A cseh pusztítás gazdasági téren sem kímélte a magyarságot. Prága terveibe beleillett, hogy a Felvidéket elsősorban gazdasági téren kell megtörni. Ha a felvidéki magyarság gazdasági javaitól megfosztva áll, könnyebben törik be a cseh uralom önkényébe. Ezt a tervet szolgálták a cseh hatóságok kíméletlen gazdasági intézkedései. A csapások tervszerűen, sorozatosan jöttek egymásután. A cseh megszállás első hónapjaiban kivetették a vagyondézsmát. A vagyondézsmát nem előre megállapított kulcs szerint hajtották végre. Elsőrendű fontosságot jelentett a nemzetiség és a megbízhatóság meghatározása a vagyondézsma kivetésénél. így történt, hogy amíg a szlovák vagy a csehszlovák szempontból megbízható magyarok csak csekély hányadát adták le vagyonuknak, a vagyonos magyarság nagy tömege javainak nagy részét elvesztette a vagyondézsma kivetésénél. A vagyondézsmát az adók beláthatatlan sora követte. Egyenesadó, pótadó, keresetiadó, vagyonszaporulati-adó és még számos válfaja az adóknak, mind, mind csak arra volt jó, hogy gyengítse a Felvidék gazdasági helyzetét. A vagyondézsmával csaknem egyidőben történt a magyar birtokok elkobzása és azoknak a csehszlovák telepesek között való szétosztása. Ezt követte a földreform, melynek végrehajtásánál természetesen megint csak a csehek jutottak földhöz. A Felvidék virágzó gyáriparát is leállította a cseh gazdaságpolitika. A történelmi Csehország gyáriparának nem volt piaca, ahol áruját elhelyezze. Meg kellett szüntetni tehát a felvidéki gyárakat. Egymásután sajátították ki, vagy kényszervásárlások útján birtokukba vették a felvidéki iparvállalatokat és a legrövidebb időn belül megszüntették azokat. Korompán, Zsolnán, Losoncon, Füleken szinte máról holnapra szűntek meg a virágzó iparvállalatok és lettek kenyértelenné a magyar munkások ezrei. Hiába volt minden tiltakozás és demonstráció. A korompai vasgyár leállításakor belelőttek a felvonuló magyar munkások tömegébe. A tüntetések csak azt eredményezték, hogy a cseh terror még szigorúbb erővel fojtott el minden megmozdulást és csak a magyar mártírok sírhantjai növekedtek az elnémított gyárvárosokban. A magyar ipar rövid idő alatt teljesen megszűnt a Felvidéken, de ugyanekkor elárasztották a Felvidéket a cseh ipar termékeivel. Ez újabb 41