Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM gekben, amely csak a kisebbségi sors áldatlan körülményei között szűrődhetett ennyire mélyen és természetesen a lelkek tudatába. Ha ennek a területi irodalomnak eredményei általában nem ütik meg az anyaországi vagy erdélyi átlagot, annak okai nemcsak az írókban, hanem a körülményekben is keresendők, mert szellemtörténeti előzmények nélkül, önálló helyi műveltség hiányában, nagyobb eredményeket ezen a területen egy minden eszközzel dolgozó szellemi terrorpolitikával hadakozva — elérni nem lehetett. Ezért helytelen az anyaországi kritikusok és irodalomtörténészek nagy részének értékmérője, mely pusztán művészeti szempontokat vett tekintetbe és nem vizsgálta meg a magyar életformától idegen történelmi helyzetben készült írások gondolati mélységét és szociális tudatát, mely két évtizeden át nem szűnt meg hirdetni a magyar élet szociális, népi megújhodását. El kell ismerni az ellenvéleményekkel szemben, hogy a kritikai tisztázódás folyamata későn indult el és csak a legutóbbi években vált általánossá. Ez a körülmény jelentősen gátolta a felvidéki irodalom formai kibontakozását, mely a jövendő feladata kell, hogy legyen. Az új történelmi helyzetben, ha működési lehetőségeit visszanyeri, ez az irodalom tovább képes haladni a maga útján s ha megtarthatja kisebbségi múltját jellemző szellemi függetlenségét és harcos szociális jellegét, úgy ezt a szellemet a központi magyar műveltség közvetlen megismerésével elmélyíti. Megfelelő biztosítékok birtokában remélhető, hogy az északi magyar irodalom jövője nyugodt szellemi fejlődésben fog lezajlani. Nagy viharok, létezésért folytatott küzdelmes, magános évek után a kiegyensúlyozott, művészi szempontokat szem előtt tartó kibontakozás éveinek kell elkövetkezniük. Üj lehetőségei között hisszük, hogy levetkőzi műfaji gátlásait is, melyek egyes területeit mindmáig elzárták a művészi kibontakozás elől. De ép úgy valljuk azt is, hogy a magyarság egyetemes érdeke, hogy a felvidéki magyar irodalom ne olvadjon be a központi magyar műveltségbe, mert a húsz év alatt kialakított felfogásnak kivételes küldetése van az új magyar életben és a felvidéki író elsőrendű kötelessége, hogy ezt a küldetést, a szociális és humánista magyar szellem hitét közvetítse a magyar nyelvterület többi egysége felé. A felvidéki ember szociális lélek és problémázó ész. Ez a kettő vezérli történelmi útján, szerzett jogai biztosítására, a felvidéki magyar írást, a felvidéki gondolatot. Ha nem így történik, kilobban a fény és riasztó némaság üli meg a Magyar Észak szellemi végvárait. 407