Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H a fejlődési étapban már minden szálat megszakít a kisebbségi sorssal, melyhez annyi köze van, mint a felvidéki tájon átutazó nyugati bankárnak, akit mesterien rajzol meg egyetlen kisebbségi versében. Vozári, a városi költő, a gépkorszak dalnoka menekül a kisebbségi életformától és menekvése közben elér az egyetlen kiúthoz, a szerelemhez, amit a modern epikureisták modorán fog fel. Szalatnai úgy véli, hogy kifejezésmódjában a Nyugat-nemzedék szókészlete keveredik. Ennek nyomait néhol megtaláljuk, bár Vozáry annyira magános költő, hogy ez nála hatásnélküliséget is jelent. Sokan eleve dekadensnek könyvelték el. Korai lenne a költő dekadenciájáról vitatkozni. Letöröttsége a városi költő otthontalansága. Modernsége néha nem több magáraöltött póznál, egyéniségétől idegen elemek felesleges halmozásánál. Szókészletében is sok még a költőietlen elem, mindez azonban még nem dekadencia, amit utolsó kötetében, a Szebb a sziréna (1935) dalaiban azzal is bebizonyít, hogy kimutatja, mennyire érdekli a nemzedék-kérdés, a meghasonló harmincévesek fölényes álcinizmusa és belső törése. Ebben közeli rokona a Hol a költő?1 író Győry Dezsőnek, akivel együtt hasztalan keres megnyugvást jövőt kémlelő lelke. Vozári nem kisebbségi költő. Lelke nem rezonál a faji küzdelemre. Torzó, de forrongásaiban is nagyvonalú lírikus. Versei a szellemi tisztázódás ihletében születnek. A Költő szerepe a szellemáramlatokat bevezető elfinomult cinikusoké, akiknek fölénye alatt művészek humánuma rejtőzik. Rímelése és formakészsége kiválóan fejlett. Szonettjei a felvidéki líra legsikerültebb alkotásai közé tartoznak. 1904-ben született Iglón. Orvosi pályára készült, majd hírlapíró, lírikus és műfordító lett. A Prágai Magyar Hírlap, majd a pozsonyi Magyar Újság munkatársa. Művei: őszi köszöntés (Kassa, 1921), Fekete zászló (Kassa, 1922), Szebb a sziréna (Pozsony, 1935). Szlovák költők lírai antológiája (évsz. nélk.). Juhász Árpád egyetlen verskötetet adott ki az államfordulat után (Búcsúzó, 1928). Megfáradt ember vallomásait mondja el, aki beteg keserűséggel idézi a multat. Megvalósulatlan vágyak, beváltatlan ígéretek, el nem ért ábrándok világában kering. Mindent nagyon céltalannak és véresnek tart s ez az állandósuló sötét tudat elakasztja képzeletét. Rímelése nem emelkedik az átlag fölé. Képei, kifejezésmódja nem nyújtanak újat. A kisebbségi líra fejlődésében szerepe nem volt. Ha Vozári a kisebbségi sors legjellemzőbb européerje, az eperjesi Sebesi Ernő bizonyára a legkülönösebb kisebbségi lírikus, akit mindenben a természetestől eltérő patológikus lelkivilág érdekel. A kisebbségi gondolatkört ő is csak érinteni tudja, átélni nem. A három nyelven «gyűlölködő» utcák megráznak benne valamit, amiről nem tud számot adni. Jellemző lírájára, hogy állandóan foglalkozik az Isten-kérdéssel. A modern ember 360