Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBO H hisz a történelem magasságaiba emelkedő területi sorsközösségben, melyet az osztály ember szemével szemlél. Szerelmi verseiben nyugalom és elégedettség tanyáz forrongások és merengések nélkül. Egy nevezőre hozott, végsőkig leegyszerűsített őszinteség, mégis vonzó, férfias és emelkedett. Lírája értékeit 1936-ban találó tömörséggel vázolja Sziklay Ferenc: «A poéta erényei a jóság, szerénység, szelídség, lázadástalan komoly értékítélet, az élet megmaradt kis örömeinek nagyrabecsülése». Ehhez a rapszódikus rangsorhoz hozzáadva Tamás kispolgári humánumának őszinteségét, elcsendesülő kisebbségi verseinek újszerű higgadtságát, korszerű tiszta költészetnek kell mondanunk ezt a lírát, mely bár hangsúlyozottan osztályjellegű, mégis — sa bécsi döntés után még inkább — legmaradandóbb kifejezője a hegyvidéki magyar léleknek. Képei és nyelve nem állnak arányban verseinek technikai megoldásával, ezen a téren még sok kívánnivalót hagy hátra. Szerepe összekötő a költőtriász másik kél tagja, Mécs és Győry között. Híd az újarcúság missziója és a krisztusi humánum között, korszerű nemzetkisebbségi hang. Ifj. Bolyky János, Győry-hatás alatt, Ölvedi László regényes nemzeti hitével jelentkezik. Ezt a csodaváró hangot később veszteglő várakozás váltja fel. Szemlélete még kialakulatlan, küzd a faji mitosz helyes fogalmazásával. Szociális érzéke elmélyül a kisebbségi sors képeiben. Legújabb versein a népi-nemzeti felfogás teljesedik ki: Elegyesen, ősi egységben, Mint érc a hegyben, nedv a fában, Benned népem öröktől éltem. (Költő és népe.) Még igen messze van attól, hogy végleges bírálatot mondhassunk róla. Állandó kísérlet, küzdelem az anyaggal, tisztázatlan képzetek sora és számtalan jele a feltörő tehetségnek: ez ifj. Bolyky János, Ölvedi László nyugatfelvidéki követője. Tárgykörének bővülésétől lírája elmélyülését várjuk. 1897-ben született Nucfalván. Mérnök, földbirtokos és lírikus. A világháborúban megrokkant, a kisebbségi sorsban a Magyar Család folyóirat szerkesztője. Művei: Csodavárók (Érsekújvár 1932). Veszteglő mozdonyon (Érsekújvár 1935), Költő és népe (Érsekújvár 1936). Aixinger László pozsonyi kulturpolitikus. Versei az Üj Auróra, Prágai Magyar Hirlap és a Hiradó hasábjain jelentek meg időnként. Elmélkedő, alanyi dalok, önálló kötetet nem adott ki. Inczinger Ferenc, kisebbségi papköltő, vallásos nemzeti verseket írt. kispolgári felfogásban. Verskötete «Más az imádságom» (Kassa 1924). 356