Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

MÁRTÍROK ÚTJÁN A MAGYARSÁGÉRT A cseh légionisták és a szokolisták két napig döngették súlyos kalapácsokkal és vonszolták nehéz teherautókkal a szobrot, míg sikerült darabokra törniök. Mindez a hivatalos cseh hatóságok segédletével ment végbe. A cseh rendőrség kordont vont a tér körül, hogy senki se zavarhassa meg munkájukban a cseh rombolókat. Pozsony magyarsága két napon keresztül némán zarándokolt a pusztítás színhelyére s míg a cseh kalapácsok döngették a márványszobor testét, a zokogó magyar tömegek imádkozva hulltak térdre. Ez a cselekedet a cseh állam egyik legnagyobb szégyene és a civilizáció ellen elkövetett minősíthetetlen merénylete volt. A csehszlovák állameszme a legkegyetlenebb eszközöktől sem riadt vissza, hogy a Felvidék magyar jellegét megszüntesse. A magyarság ezrei sínylődnek a cseh börtönökben, százait legyilkolták, a magyar műemlékeket összetörték, a magyar utcatáblákat eltávolították, a magyar hivatalnokokat és munkásokat állásaikból elbocsátották, de a városok és vidékek magyarságát mégsem tudták elpusztítani. Hogy a különben is sanyargatott magyarság jogait még jobban megnyirbálhassák, a cseh politika új eszközökhöz folyamodott. Beszüntették a régi megyerendszert s új kerületeket állapítottak meg. A kerületeket úgy osztották be, hogy a cseh telepítésekkel túlzsúfolt községeket kapcsolták össze a magyar vidékekkel s így ellensúlyozták az eddigi magyar többség arányszámát. Az új beosztás révén a magyar vidékek nag}

r része elvesztette húsz százalékos arányszámát és ezzel együtt azokat a jogokat, amelyeket a húsz százalékos arányszám biztosított részére. így nem használhattak kétnyelvű beadványokat és a hivatalos helyeken is mindenütt csak államnyelven közlekedhettek stb. Az új kerületek beosztása azonban még nem lett volna elég ahhoz, hogy a magyar vidékek elveszítsék a húsz százalékos számarány-többletüket, ha a csehszlovák államhatalom nem alkalmazta volna mindazokat a szigorú és könyörtelen terror-intézkedéseket, amelyekkel kényszerítették a nagyrészben függő viszonyban lévő magyarságot arra, hogy a népszámlálás során megtagadva hitét és nemzetét, szlováknak vallja magát. A cseh politika itt is kétféle fegyverrel dolgozott. A parasztnak földet ígért, a munkásnak nagyobb bért, a tisztviselőknek gyorsabb előmenetelt s ahol a hazug ígéreteknek nem dőltek be, ott jöttek a fenyegetések. A leszegényedett magyar földművesek adóhátralékaira árverést tűztek ki, a munkást és tisztviselőket kenyérkeresetük elvesztésével fenyegették meg, ha az összeírás során nem tettek eleget a hivatalos felszólításnak. Igen sok helyen megtörtént azonban az is, hogy félrevezették a tudatlan népet s nem közölték velük az összeírás célját s az adatok beírásánál, ha valakinek nem volt letagadhatatlanul magyar hangzású neve, anélkül, hogy megkérdezték volna, a nemzetiségi rubrikába beírták, hogy cseh vagy szlovák. Mondani sem kell, hogy ezekkel a módszerekkel így az államhatalom volt az, amely meghamisította az összeírást. 35