Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM Az ifjúság az utolsó kisebbségi években keveset hallat magáról. A Sarló elsikkadása után mélységes ür keletkezik, amit a prohászkás-mozgalom lényegileg nem töltött ki soha. 1935 körül különféle kísérletekkel próbálták közös nevezőre hozni a felvidéki ifjúsági mozgalmakat. A prágai magyar főiskolások köréből kiindult Széchenyi Reform Mozgalom kisebbségi gazdasági reálpolitikát sürgetett. Az erősen szélsőséges prágai Petőfi Kör a haladó szellemű ifjúsági elitet kívánta megmozgatni, a Rimaszombatban kezdeményezett Egyenes Ütőn Mozgalom a nemzeti alapon álló ifjúság egyetemes összefogásának Ígérkezett. Szellemi álláspontját a mozgalom ugyanilyen című folyóiratának egyetlen száma közli 1935 Karácsonyán. Mindhárom kísérlet elakadt, utóhatásuk nem volt s így jelentőségük sem. 1937 nyarán a prohászkások a vihnyei találkozón átveszik a vezetést. A vihnyei ifjúsági kongresszus, a nagysikerű vásárhelyi találkozó méltó pendantja valóban összefogta a nemzeti alapon álló fiatal kisebbségi magyarságot és ennek a nemzeti szintézisnek jegyében zajlott le néhány hónappal később a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének kassai kongresszusa, melyen a történelmi idők kapujában álló fiatalok «Az Ifjúság Szava» című kiadványukban meghirdették a kisebbségi ifjúság szociális, népi-nemzeti megoldásokat sürgető reformtervezetét. Ennek a magára talált öntudatos nemzetkisebbségi hangnak kifejezője lett a felvidéki magyarság utolsó kisebbségi szemléje, az Ü

j Szellem, mely Szvatkó Pál szerkesztésében 1937 tavaszától csaknem a felszabadulásig, kéthetenként, rendszeresen megjelent. Az Új Szellemnek rendkívül fontos nemzetpolitikai szerepe volt az utolsó hónapokban, annál is inkább, mert 1938 januárjában már nem jelenik meg többé a Magyar Írás és a kisebbségi irodalom tudományos szemléje, a Nemzeti Kultura csak az 1938. évi könyvnapon jelentkezik újra. * 1938 tavaszán a felvidéki magyar szellemi élet megpezsdül. A közeli megoldást sejtető történelmi világhelyzet kétségtelen kihatással van az írók magatartására, a szellemi megmozdulások hangjára és átütő erejére. Ugyan ekkor már bázisok nélkül áll a kisebbségi irodalom. Mégis erőteljes szellemi elevenség észlelhető, s az utolsó hónapokban a közhangulat grafikonja magasra ível, mint a kisebbségi öntudat idején, az újarcú magyarság lelkes napjaiban. Innen kezdve a felvidéki irodalom, mely az egyéni kísérletek éveinek elején Pest felé fordult, hogy onnan szellemi és gazdasági támogatást nyerjen, s amely 1935 táján mintha az önállóság útjára térne, mert ebben látja a felvidéki magyar népcsoport kibontakozásának szellemi biztosítékát, 1938 lázasan rohanó eseményei közepette háttérbe szorul és átadja helyét a 333