Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM képviselői valóban érzik, hogy az egység megteremtése nélkül nem menthető át a táji műveltség egy újabb és szabadabb fejlődésbe. Mint ismeretes, az ezirányú kísérletek mindvégig meddők maradtak, az íróegység nem valósul meg s a felvidéki magyar irodalom épp ez oknál fogva nem léphet fel — húszéves eredmények után — az őt valóban megillető szellemi követelményekkel az összmagyarság előtt. Az utolsó ilyen felhívás 1935 májusában hangzik el a Magyar Minervában Vájlok Sándor «Magyar Irodalmi Szövetség Szlovenszkóbaw' című tanulmányában. Szerinte, bár külsőségekben nem mutatkozik meg, szellemileg kialakult a közös harcok során a felvidéki magyar írók rendje, hármas rétegeződéssel. A háborúelőtti korszakból átjött és megállapodott a régi házi irodalom néhány tagja, időközben kialkult a kisebbségi irodalmi élet révén a felvidéki magyar író típusa s a kettő közé ékelődött a megszállás évei alatt átszivárgott emigráns magyar írógárda. Vájlok ebből a három rétegből kívánná kiépíteni az Irodalmi Szövetséget, melynek átfogó szellemi munkatervét a helyesen értékelt népiség gondolata hatná át. A Szövetség célkitűzései az esztéta fogalmazásában így hangzanak: 1. a népiségi gondolattal szorosan összefogni társadalmi rétegeinket és homogénné tenni; 2. a kisebbségi magyar társadalom anyagi felemelését előkészíteni; 3. a népi kultúrának felkutatását rendszeresíteni; 4. intenzív kisebbségi kultúréletet teremteni. A felhívás visszhangja rövid életű volt. Az elgondolás nyomán ugyanis valóban megalakul 1936 tavaszán a Magyar Irodalmi Szövetség. Első elnöke Staud Gábor földbirtokos beható tárgyalásokat kezdeményez a megszűnés előtt álló Magyar írás megmentése érdekében, s az új szervezet kapcsolatokat keres a Kazinczy könyv- és lapkiadó szövetkezettel is, végül pedig megveti alapjait a tiszavirág életű Tátra folyóirat- és könyvkiadó vállalatnak, mindez azonban semmit sem valósít meg az eredeti célkitűzésekből. Az egység gondolata szellemi téren nem valósul meg, a felvidéki író teljes anyagi és szellemi szétforgácsoltságban érkezik a bécsi döntéshez. * Mik a tényleges eredményei tehát ennek a beteg, vértelen időszaknak? A kutató szeme kevés pozitívumot vél felfedezni. A líra és epika területein olyan feltűnő a szellemi sorvadás, hogy a két műfajban az utolsó évek alig mutatnak fel eredményt. Viszont ezidőtájt kezdik pártfogolni a kisebbségi irodalom két legelhanyagoltabb munkaterületét, a tudományos irodalmat és a drámát, mely utóbbi a színikultúra hiányának következtében teljesen elsikkadt. 331