Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM A magyar könyv és műveltség erőteljes és eredményes munkát folytatott az elmúlt két évtized alatt a felvidéki falvakban és ebben a kisebbségi szellemi szolgálatban vezető szerepet játszott a népcsoport átfogó kulturszerve, a Szemke. Ez a közművelődési szervezet legfőbb feladatává tette, hogy a kisebbségi műveltség értékeit, az anyaországi és helyi irodalom alkotásait bekapcsolja a kisebbségi magyar falu életáramába. Külön missziót teljesített a népszínmű-irodalom és a falusi műkedvelő színpadok szervezése és felvirágoztatása terén. Ezeken a népi színpadokon, a felvidéki parasztság elvitathatatlan dicséretére, közel kétezer magyar előadást rendeztek a húsz év alatt. Szombathy Viktor, a kulturegylet falumozgalmának vezetője, 1935-ben a Magyar írásban érdekes statisztikát állít fel az olvasók számarányáról és a felvidéki magyar falvakban tapasztalt kulturigények, az általános olvasási készség minőségéről. «Általában a legtöbb falu hetvenöt százaléka szeret olvasni — mondja Szombathy —, tíz százalék mohón, öt százalék tudatosan olvas. » Ezzel szemben ő is megállapítja, hogy a nagy átlag válogatás nélkül elolvas mindent s ez teszi indokolttá a naptár jelentőségét a parasztság körében. A falumozgalom irányítója külön kiemeli a magyar nyelven írott gazdasági szakmunkák és a sokhelyütt még meg nem szervezett községi könyvtárak hiányát, vándorkönyvtárakat és felvilágosító gazdasági tanfolyamokat sürget a kisebbségi parasztság értelmi színvonalának emelése érdekében. Ezek a problémák a felszabadulás után is épp oly időszerűek és nem érdektelen, hogy a kormányzat megfelelő intézkedéseket tegyen mindkét irányban. * A felvidéki magyar falu helyzetképével, gazdasági földrajzával, egészségügyi viszonyaival a sarlós mozgalom óta állandóan foglalkoznak. Ha az említett szempontokból figyeljük a kisebbségi műveltség népi irányban elért teljesítményeit, az ilyen jellegű értékállomány kevésnek, ki nem elégítőnek mondható. Időnként ugyan megjelenik egy-egy összmagyar viszonylatban is kiváló szakmunka, mint Machnik Andor Csallóköze 1934-ben, de általában az a helyzet, hogy a kisebbségi falvak helyzetjelentéseit a legújabb időkig átszövi és elhomályosítja a népi kultusz erőltetett későromantikája, mely a részletkérdésektől nem látja meg a paraszti társadalom sorskérdéseit. A Sarló annak idején még szociográfiai körutat rendez az egész területen, a mozgalom kudarca viszont megállítja a kisebbségi fiatalok falu iránti érdeklődését s a szórványosan jelentkező egyéni kutatások kevés új eredményt hoznak. Ekkor pedig már erősen érzik a falu etnikumának, nyelvének és szokásainak ismerethiánya a kisebbségi kultúra fejlődésében. A sivár hely329