Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM munka egész területén realitásokban mutatkozik. Nagy eredmények keletkeznek, politikai és szellemi téren, újszerűek és reménytkellők. Grosschmid Géza keresztény-szocialista szenátor Kassán, 1927 október 9-én tartott választógyülésen a demokrácia jelszónak a kisebbségek elleni felhasználásáról beszél és megvallja a korszak kisebbségi politikájának alapvonásait. «Egyenlő jogot, egyenlő gazdasági mértéket, egyenlő szabadsági kultúrát» követel a másodrendű állampolgár súlyával megbélyegzett kisebbségi magyarságnak és rámutat a védekezés egyedül reális lehetőségére. «Nekünk, gyengébbeknek védekeznünk kell ott és úgy, ahol és ahogyan az még hatályos lehet. A mindennapi életben szívós munkával, hogy a nyomorúság le ne törjön, családi otthonunkban fajunk, nyelvünk, műveltségünk és emlékeink őrzésével és ápolásával, hogy a jövő generációban is éljen nemzetünk és a községi életben, hogy magunk sorsa felett gazdasági és kulturális kérdésekben magunk intézkedhessünk.» Ez a háromirányú védekező munka kell, hogy összefogja Grosschmid véleménye szerint a keresztényszocialista és a testvér magyar nemzeti pártot, kell, hogy összekapcsoljon a szlovákokkal és ruténekkel. A szlovák-magyar együttműködés kérdésében tiltakozik a kétszínű és vállveregető barátság hangoztatása ellen. Az összetartozandóság alapján áll, az ezeréves együttélés két népének együtt van a helyük. Ez a felhívás annál érdekesebben hat, mert ezidőtájt kezd ismeretessé válni, hogy az új szlovák líra is az eredetileg Budapesten alapított «

Mladé Slovensko» (Fiatal Szlovákia) c. folyóirat gárdáján keresztül indult el. Kisebbségi politikusaink nem maradnak az elvek általánosításánál, hanem tisztázzák a kisebbségi jogok egész területét. Különösen a kisebbség nyelvi jogai foglalkoztatják a korszak közéleti embereit és 1926-ban Flachbarth Ernő dr. összeállításában megjelenik «A kisebbségek nyelvi jogai» c. ismertető füzet a «szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok központi irodájának» kiadásában. A kultúrpolitikai szempontból nagyfontosságú füzet a saint-germaini békeszerződéssel, a csehszlovák kormány alkotmánylevelével (1920 február 29), annak a nyelvi jogokra vonatkozó szabályaival, a nyelvtörvénnyel, a megyei képviselőtestületek, választmányok és járási választmányok nyelvhasználatával és a nyelvtörvény végrehajtási módozataival foglalkozik. Világos képet nyújt a kisebbség nyelvjogi helyzetéről és rámutat azokra a módszerekre, amelyeket a kisebbségnek követnie kell. Politikai téren a részletekbe menő alaposság, a védekezés lehetőségeinek felismerése jelentik az indulás új korszakát, irodalmi vonatkozásban a könyvkiadás rendezése, az ifjúsági és egyesületi élet megindulása és a korszak forrongó nemzeti hitének szellemi lecsapódása. A rendszeres könyvkiadás, melynek megteremtése a berlini magyar tanszék lektorának, későbbi tanárának, Farkas Gyulának nevéhez fűződik, 1923 júniusában kezdődik, a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztályának 303