Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

ÉSZAKI MAGYAR SZELLEM sőbb baloldalra tolódott Jankó Zoltánt, Jankovics Marcellt, a pozsonyi magyarság szellemi vezérét, Kovács Lajost, Sárközy Mártát, Szeredai-Gruber Károlyt és az Amerikába költözött Vajda Ernőt. Jelmondata az akarnokok és dekadensek elleni harc volt. A Tavasz közli az új kisebbségi irodalom első regényeit. Itt jelent meg folytatásokban Sziklay Ferenc háborús regénye, az Alhambra, Jankovics Marcell ((Álmatlan éjszakák» című befejezetlen művész-elbeszélése és Hamvas József «Egy dinasztia» című története. 1920 tavaszán Szeredai-Gruber Károly átveszi Herczeg Gábortól a szerkesztést és ezidőtájt jelentkezik először a Tavaszban Szvatkó Pál, a későbbi kiváló esztéta. * A Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége által kezdeményezett U j Auróra irodalmi almanach 1932-ig rendkívül fontos irodalomtörténeti munkát teljesített. Évvégi seregszemléi a kisebbségi irodalom fokozatos fejlődéséről adnak számot. Szerkesztői közül Dobai János és Reinel János érdemelnek külön említést. Az Uj Auróra legnagyobb érdeme az első irodalmi esték rendezése. 1922 júniusától a Prágai Magyar Hirlap lett a csehszlovákiai magyarság legerősebb sajtóorgánuma. Tudatos nemzeti kisebbségszemléletet hozott és a felvidéki magyar irodalmi kritikai kibontakozásában hézagpótló történelmi szerepet játszott. A Prágai Magyar Hirlap annyira átalakította és kiépítette a kisebbségi szellem öntudatát, hogy a lap nélkül el sem tudnók képzelni a kisebbség két évtizedes politikai és szellemi fejlődését. A Prágai Magyar Hirlap és a nemzeti alapon álló magyar kisebbség egyet jelentenek minden időben. Indulása körül felejthetetlen érdemeket szerzett az első idők legkiválóbb kisebbségi politikusa, az élete derekán elhunyt Petrogalli Oszkár besztercebányai ügyvéd, volt függetlenségi képviselő és publicista. Petrogalli látta meg elsőnek mit szükségei az organikus kisebbségi jog. ő hirdette először tudatosan, hogy a ködfátyolként magunk elé húzott ábrándvilágból csakis rendszeres, mindent felmérő kisebbségpolitikával lehet határozott fejlődés irányában kilábolni. A kor egyik legkiválóbb kisebbségi magyarja, humanistája, publicistája és közéleti férfia volt. Korai halálában kétségtelen oknak tudhatjuk azt a fáradhatatlan polihisztorságot, amely végül is felforgácsolta nagy küldetés beváltására hivatott egyéniségét. Nagy emléke késő méltatásakor, meg kell jegyeznünk róla, hogy ő vallotta elsőnek: a reális politikai harc mellett a kisebbségi élet valódi védőfegyver a humánum. Mint Tamás Lajos évtizeddel később kifejti, ő is számtalanszor hirdette, hogy «magasabb szellemiséggel kell felfegyverkeznie a kisebbségnek, hogy tisztult belső igazsággal nézhessen azokra, akik őt jogtalanul bántalmazzák. Ez a humánum azonban ne jelentsen egyúttal gvöngeséget. hanem életrevaló rugalmasság legyen benne». 299