Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény András: Mártirok útján a magyarságért

KEMÉNY ANDRÁS 1918-ban, amikor az első cseh légionista átlépte Szent István birodalmának határát, megkezdődött a felvidéki magyarság nagy kálváriája. A felvonuló cseh hordák útját füstölgő falvak, rombolások és ártatlanul kioltott magyarok vére jelezte. A cseh börtönök kevésnek bizonyultak a többezer elhurcolt ártatlan magyar befogadására. Az eltűnések, orvgyilkosságok napirenden voltak, de nem egyszer megtörtént, hogy gyilkolt a szurony és lecsapott a cseh puskatus az Isten házában fohászkodó békés magyarokra is. Az egész Felvidék magyarságának élete az átalakulás első nehéz hónapjaiban csak vér, könny és jajgatás volt. Az új rezsim urai egymásután foglalják el a vezető helyeket a hivatalokban, az államnál, városnál, a megyében s a magánintézetekben. Ugyanekkor a magyarok ezrei kerülnek ki állásaikból máról holnapra az utcára. A cseh terror rendelkezésével szemben védtelenül, teljesen kiszolgáltatva áll a magyarság s nincs felsőbb fórum, amelyik a kegyetlen intézkedéseket megváltoztatná. De minden elnyomatás ellenére sem tudják ezt a népet megtörni és elpusztítani. A felvidéki magyarság húsz évig hordja a mártiromság keresztjét és nem alkuszik meg. A megpróbáltatások és szenvedések tüzében acélossá edződik a magyar élniakarás hatalmas ereje, amelyet sem a cseh törvények, sem a cseh fegyverek húsz év alatt nem tudtak elpusztítani. Most, amikor a cseh rabságban élő magyarság húszéves szenvedéseire emlékezünk és rá akarunk mutatni a magyarság elszenvedett sérelmeire, szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy az emlékezések során e kérdést csak nagy általánosságban tárgyalhatjuk. A 20 év sérelmeiről köteteket lehetne írni. Éppen ezért csak nagy vonalakban, inkább egyes események képein keresztül mutatunk rá a magyar sérelmekre, hogy ezek a képek annál erősebben vésődjenek be mindenki emlékezetébe. * A csehszlovákiai magyarság sérelmeit három osztályba foglalhatjuk össze: politikai, kulturális és gazdasági szempontok szerint. Politikai téren a csehszlovákiai magyarságot a legsúlyosabb sérelmek a hivatalos cseh hatóságok részéről érték. Masaryk és Benes állameszméje a tűzzel-vassal való elcsehesítésen épült fel, melynek ereje a cseh szuronyokon és a cseh rendőrségen nyugodott. Ennek az eszmének a megvalósításáért a hivatalos hatóságok semmitől sem riadtak vissza, csakhogy kitűzött céljukat elérhessék. A csehszlovák rendőrállam hatalmas rendőri apparátust épített ki, mely a legkisebb falutól kezdve behálózta az ország egész területét. Az államrendőrséggel egy színvonalon, karöltve dolgozott a katonarendőrség, mely működésében legfeljebb csak annyiban különbözött a hivatalos rendőri hatalomtól, hogy még nagyobb kegyetlenséggel és igazságtalansággal pusztí28