Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Kemény Gábor: Északi magyar szellem

KEMÉNY GÁBOR irodalom aranykorának kisugárzása, a csehek Lermontovot és Tolsztojt, a szlovákok Gogolyt és Puskint, a ruszinok Nekraszovot, a délszlávok Fetet és Dosztojevszijt olvassák s az egyetemes orosz irodalmi befolyás olyan politikai mozgalmaknak szálláscsinálója lesz, amelyek gyökerükben támadják a XIX. század magyar politikai és társadalmi rendjét. A pánszláv törekvések az említett irodalmi vonatkozáson kívül, belpolitikai és vallási téren kezdték ki a magyar társadalmi berendezkedést. Jellemző, hogy az előbbire a szlovákság és horvátság, az utóbbira a magyaroroszok szolgáltattak példát, ez utóbbiak annál is inkább, mert Kárpátalja templomi szerkönyv ellátása mindenkor elégtelen volt és cirilbetűs kiadványokhoz nagyrészt csak a Kárpátokon túlról juthatott a hívő. A felvidéki népek békés együttműködését és lelki egységét a pánszláv befolyás nyomán teremtett romboló belpolitikai irányzatok semmisítették meg. Először a szépirodalomban, később a publicisztikában, végül a közéletben jelentkezik az európai szláv népek uralmi és szellemi összefogásának íulánkja, mely kútmérgezője lesz a dunamedencei gondolatnak. A szlovák irodalomban a pánszláv gondolatnak első képviselője Kollár János volt, aki Dicsőség lánya című époszában a Rajna mentén pusztult szláv előőrsökről ír, akik szerinte a nyugati szláv expanzió névtelen hősei voltak. A romantikus szlovák költő és köre erősen csehbarát beállítottságú s ez az általuk használt irodalmi nyelvben is meghagyta nyomát. A nyugatfelvidéki szlovák írók egy része ugyanis a XIX. század elején tudatosan használja a cseh helyesírású irodalmi nyelvet, mely ellen még a XVIII. század alkonyán minden erejével küzdött a szlovák nyelvújítás Kazinczyja, fíernolák Antal, aki a cseh befolyás helyett a köznép hamisítatlan tiszta nyelvezetéhez fordult. Az idők a Kollár-féle koncepciónak kedveztek. A XIX. század első felének szlovák szellemi emberei szinte kivétel nélkül a cseh politikusok, Palacký, Jungmann, Šafárik és Karel Havlicsek-Borovszky, a tragikus sorsú sovén cseh publicista irányelvei szerint dolgoznak és az 1848 márciusában Prágában megtartott első pánszláv kongresszuson a kárpátaljai Dobránszky Alajos már egyes túlzó ruszin ifjúsági csoportok csatlakozását is bejelenti a pánszláv szellemi mozgalomhoz. A Felvidéken a pánszláv gondolat első nyilt hangoztatója Stur Lajos szlovák író és politikus volt. Nevéhez fűződik a szlovák irodalmi újjászületés és a szlovák ifjúság első politikai csoportjának, a pozsonyi Stur-iskolának megszervezése. Stur kétségkívül egyik legérdekesebb egyénisége kora társadalmának. Történelmi légkörben bontakozott ki életének negyven esztendeje, melyet ifjúságától kezdve a szlovák nép szellemi önállósításának szolgálatába állította. Munkaterve tehát mai meghatározással élve, autonomista program és Stur a szlovák autonómiának első előharcosa. Az általa nevelt ifjú gárda azonban minden vonalon túlzásba vitte Stur elgondolásait. 284