Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Márai Sándor: Kisebbségi irodalom

KISEBBSÉGI IRODALOM sadalom új átszervezésével akarta kijelölni a magyarság fennmaradásának útját, a másik mentette a múltból, amit hagyományban, érzésben, emlékben menteni lehetett és érdemes volt. E végletek találkoztak a magyar kisebbség megőrzésének kísérletében. A kísérlet sikerült: a magyarság tömegei érzésben és meggyőződésben sértetlenül tértek vissza két évtized után az anyaországhoz. Ez a feladat nem utolsó sorban az írók feladata volt, s az ő érdemük, hogy ilyen töretlenül sikerült. Az író mindig őrködik egy nemzet felett; akkor is, ha támadja hibáit, nyesi vad hajtásait, neveli becsvágyát és elítéli illúzióit. A magyar írónak ez években éppen úgy, mint évszázadok óta, hivatásuk volt. Meg kellett menteni az idegen hatások elől a magyarságot, s ugyanakkor hozzá kellett nevelni a magyar lelket Európa szellemének új feladataihoz. A Felvidék kisebbségi íróinak örök becsülete lesz, hogy ezt a kettős feladatot vállalták és legjobb hitük, tudásuk szerint munkálták. Egyszer azt írtam, hogy a Felvidék magyar szellemisége közelebb van az európai áramlatokhoz, mint az anyaország irodalma. Ez a meggyőződésem nem változott az évekkel. Most, mikor hazatértek, s munkájukat itthon folytatják, ebben látom továbra is feladatunkat: magyarnak és európainak lenni, a szó hűséges és tiszta értelmében. 271