Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

MANGA JÁNOS akiket most is ő Ját el bottal és ostorral. Legkedvesebb munkája a fokos csinálás, ami a következőképpen megy végbe: «A fokos ojan öreg kosnak a szarvábúl van. Hát kezdetben, mikor kezdtem csinálnyi, egy fareszelőt vettem. Mikor már formába van csinálva, akkor megy a görbítís. Melegítve a csont, be van kenyve faggyúval, azt meggyújtom, úgy melegszik meg a csont és úgy megy görbítés alá. Aztán gyön a cifraság rája. Persze elsőbben ki van fúrva a bot helyének. Bicsakkal szépen kivésem, ahová cifraságot akarok bele tennyi. Sárgaréz, vagy alumíniumból teszek be cifraságot. A birkák után csinálom. A fokos vígin kígyófej van, ezzel szoktam a birkát megfognyi. A fokos egyenes végire kosfejet faragok, mer az a juhász címere.» A «pásztor ustor» elkészítését így mesélte el Závodszky Imre: «Van hozzá bőr csinálva. A nyelet kiszárított szilvafából csinálom. Mikor má ki van nagyolva fejszével, vagy kézvonyóval, aztán gviin kés alá és avval van aztán formába hozva. Aztán gyön rá a cifraság. Mikor milyen jut eszembe, olyanok a vésések. A vésés mind bicskaheggyel van kiszedve. Még ólommal vagy alominiummal nevet vagy évszámot öntök bele. A rezet apróra aprítom és úgy teszem oda, ahol szüksíg van reá. Kivésve a fa és úgy verem bele. A sarkakra csillagokat, a nevemet, ha bele szokom tennyi. Ezt önfejemtü tanútam. Mindig azon törtem a fejem, hogy milyen cifraságot találjak ki.» Ebben az esztendőben már az öreg Závodszky bácsi is letette a bicskát, azt mondja, hogy már kiöregedett belőle. A fiai pedig, azoknak nincs kedvük az ilyesmihez. A magyar pásztorművészet, a magyar népművészet terebélyes fájának egyik ága napról-napra szárad. * E néhány oldal terjedelmű beszámolónkban csak nagy vonalakban, összefoglaló képet adtunk a Felvidék népművészetéről. De ez a rövid beszámoló is élő tanulságtétele az anyaországtól húsz évig elszakított magyarság magyar életének, annak a magyar életnek, amely az ősi hagyatékokból és hagyományokból táplálkozva, magabízó tekintettel néz egy magyarabb jövő felé. 258