Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

A FELVIDÉK NÉPMŰVÉSZETE A Verebély és Érsekújvár közötti területen lakó szlovákok között is megtaláljuk a böjti játékokat. Zsitvagyarmaton farsangtól virágvasárnapig minden ebéd után a «gödrökbe» mentek a leányok, ott körbeálltak (kezeiket nem fogták össze) és énekeltek: Ha megunták a játékot, páronként kezeiket feltartották és az utolsó pár a feltartott karok alatt futott át. Ez a «helicskázás» nevű szlovák játék a magyar nyelvterületeken is ismert. Komáromtól északra, azokban a magyar községekben, ahová a szláv hatás eljutott, az iskolásleányok ma is gyakran «héluskàznak». A leányok kört képeznek, kezeiket összefogják és énekelve forognak. Velük ellentétes irányban a körön belül három leány forog. Az itt leírt néhány böjti táncos játékon kívül még — természetesen — számtalan hasonlót talál az érdeklődő, melyeknek leírása itt lehetetlen. A csoportos táncok egy másik nagy része a lakodalom köré csopon tosul. A kutatások kimutatták, hogy gyermekjátékainknak nagy része is a felnőttek táncaiból maradtak a gyermekekre, még pedig legnagyobb részük eredetileg a lakodalom és a szerelmi élet köré fűződött. Komárom vidékén általánosan elterjedt lakodalmas tánc az «árgyélustánc». A martosiak szerint ez a menyasszony utolsó nótája leányfejjel. A táncot éjféltájban járják, mielőtt bekötik a menyasszony fejét. A vendégek a lakodalmas ház konyhájában sorbaállnak, kezeiket összefogják és magasra tartják, ujjaik között gyertyák égnek. Ekkor a cigány az «árgyélusnótát» húzza, a vendégek pedig énekelik. Ének közben aztán megindulnak a szoba felé, tánclépésben és az első pár feltartott karjai alatt bujkálnak át. A menyasszonytánccal az egész Felvidéken találkozunk. Általában akkor táncolják, amikor a menyasszony fejét bekötik, vagy amikor felteszik a féketőt. Rendesen a vőfély jelenti be, hogy kezdődik a menyasszonytánc, erre a cigányok «frisset» húznak és egy-két fordulóra mindenki (férfi, nő) felkéri az új menyecskét. A táncért úgy a férfiak, mint a nők pénzt dobnak az odakészített tányérba, melynek közepén gyertya ég. A menyasszonytánc ára változik. Legtöbbet fizetnek a násznagyok és a közeli rokonok. Amikor már mindenki táncolt a menyasszonnyal, elkapja a vőlegény, egyet-kettőt fordul vele, aztán karonfogja és kiszalad vele a szobából. Hela, Hela, Helicka, pri Svatom Jáne je studnička. Ja od tade vodu nosím

. za milého Boha prosím. Hej, Hela, Hela, Helička, červená, bilá ružička . . . (Hela, Hela, Helácska,) (Szent János mellett kutacska.) (Én onnan vizet hordok,) (szeretőmért az Istent kérem.) (Hej, Hela, Hela, Helácska,) (piros, fehér rózsácska . . .) 249