Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Vájlok Sándor: A felvidék nemzetiségei és a szellemi közeledés problémája

A FELVIDÉK NEMZETISÉGEI helyet szlovák fordításoknak és sokkal több szlovák cikket, tanulmányt és fordítást közölt, mint a szlovák sajtó. A hídépítésből a könyvkiadás is kivette a maga részét. A cseh és szlovák költők antológiája után, amelynek fordításait Darvas János, József Attila, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Komlós Aladár, Patai Edit. Horváth Béla és Berzy András végezték, megjelent a szlovák elbeszélők antológiája is. A szlovák folyóiratokban, sajnos, ritkán bukkant fel egy-egy magyar fordítás. A fiatal szlovák író legfeljebb csak fogyasztója a magyar irodalomnak, a fordításra ritkán gondol és — még ritkábban mer is fordítani a politikai hangulat miatt. A közhangulat ugyanis nem nézte jó szemmel a szellemi közeledést és nem egyszer fogta gyanúba a közvetítőket. Az író munkája így inkább csendes műfordításokban merült ki; sikereiket ezekkel a fordításokkal érték el, nem pedig eszméik meghirdetésével. A kedvelt magyar író — a nagyközönségnél — még mindig Jókai és Mikszáth. A Fekete gyémántok szlovák fordítása nagy könyvsikert jelent. De hasonlókép kedvelt olvasmány a Szent Péter esernyője és a pár évvel ezelőtt megjelent Nemzetes uraimék és a Prachovszky, a süket kovács is. Móricz Zsigmond (Sárarany) és Szabó Dezső (Segítség) a rossz fordítás miatt nem tudott elterjedni, de ennek ellenére sem voltak népszerűtlenek. Szabó Dezső Don Kisott novellájának komoly irodalmi sikere volt. Amikor pedig Kosztolányi Dezső Véres költőjének a fordítása megjelent, a kritika és a különböző irodalmi csoportok egyöntetűen követelték a magyar regényirodalom minden egyes értékének lefordítását. A szlovák irodalmi körökben, sőt némelyik városban a középosztálynál is, nagy közkedveltségre tett szert az erdélyi széppróza is. Külön színét, érdekességét és magas nívóját a szlovák társadalom is észrevette s kellőkép méltányolta. «.4 román királysághoz csatolt Erdély földjének magyar kisebbsége és olyan kisebbségi irodalma van, amely manapság igazi virágzásban van s jelentőségben és időtálló művészi értékben sokszor a pesti irodalmat is megelőzi.» * Az eddig felvázolt adatokból és törekvésekből megítélhető, hogy milyen nagy munkát végzett a szellem gárdája. Mekkora küzdelmet fejtett ki, amikor a közhangulat ellenében a két nép közeledésének az előmozdítására törekedett. Gondoskodott arról, hogy a közeledés lehetőségeit megteremtse és a betűn és szón keresztül siettesse. Ez a nagy munka azonban csaknem eredménytelen maradt, sőt a két nép viszonya éppen ellentétjeként alakult annak, mintahogy azt a szellem gárdája óhajtotta volna. A társadalomban nem talált jó talajra sem a törekvés, sem a megvalósított kultúrcsere, mert a tömeg nem érzett közösséget az író közeledési szándékaival. 23