Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Manga János: A Felvidék népművészete

MANGA JÁNOS ezeknek az áruknak olcsó volta kiszorította a használatból a régi anyagot, a házi szövésű vásznat, a versenyre nem képes kisiparosság által készített csizmát, papucsot, alsó- és felsőruhát stb. A felvidéki magyarság hagyományos őskulturája egységes az összmagyarságéval. Ha azonban mégis találunk beszámolónkban szláv vagy egyéb idegen vonást, azt nem a húszéves idegen uralom hatásának kell tekinteni, hanem az évszázados magyar élet hatásának, amely az idegeneket is szeretettel fogadta közénk és amit náluk jónak vagy ősi kultúránkkal összeegyeztethetőnek tartott, a közöttünk élő szlávoktól éppúgy, mint a németektől, átvette. Ezek az átvételek azonban már semmiesetre sem tekinthetők idegennek, mert a magyar néplélek saját életéhez, környezetéhez és kultúrájához hasonította, alakította. A magyar nép ragaszkodik a sajátjához, de anélkül, hogy ebből engedne, szívesen kibővíti azt, amije van, azzal, amit másoknál jónak, szépnek és hasznosnak tart. Ez jellemző az egész népéletünkre: hagyatékunkra és hagyományunkra egyaránt. Népköltészet - népzene Népköltészetünk egyik ága a népdal és a népzene egymástól el nem választható egység. Ha imitt-amott találunk is a nép között egy-egy költőt, aki valamilyen alkalomra «rigmust csinál», az nem nevezhető népköltészetnek, mert elsősorban ritka jelenség, másodsorban pedig ellenkezik a népélet törvényszerűségével, amely mindent megszépíteni, művészibbé akar tenni: így a költészetet a zenével. Természetes azonban, hogy népdalaink, függetlenül a zenétől, külön tartalmi és verstani szempontból is vizsgálhatók. Tartalmi szempontból vannak alkalomhoz nem kötött, lírai és ballada szövegű népdalaink és alkalomhoz kötött: lakodalmas, sirató, továbbá a naptári év egyes pontjaihoz kapcsolódó szövegű népdalaink. A magyar népdal legrégibb stílusát ma azok a népdalaink teszik, amelyek alkalomhoz nem kötöttek és izometrikus tizenkétszótagú és nyolcszótagú sorokból állanak. Ezeket a népdalszövegeket a Felvidéken leginkább az öregebb pásztorok őrizték meg napjainkig. Seress Imre tompái kanász énekelte a következő kanásznótát: Estëlegyik, alkonyogyik, Manga-nyájam takarogyik. A számadó káromkogyik, Három bojtár mindig iszik. 236