Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Rácz Pál: Janó, a drótos

JANÓ, A DRÓTOS kutyája. Még neve sincs, mint ezeknek a kényes városi ebeknek. Kenyeret kotorászott ki a tarisznyájából és megkínálta vele a kutyákat. Megszagolták, de nem fogadták el. A kisfiú ismét előkerült. A drótos elé állt és úgy mutatta: — Ezeket neked adom, bácsi! Vidd el a Janócskádnak . . . Mondd meg neki, hogy én küldöm ajándékba ... Az én pénzemért vettem . . . A kisfiú egyik kezében egy szál gyertya, a másikban egy doboz gyújtó volt. Ezt találta a legérdekesebb ajándéknak. Janó utánakapott a gyermeknek, magához ölelte és ahol csak érte, csókolta, csókolta . .. A gyermek megijedt. Sikongva tolta el magától a tolakodó embert, majd felkapta az ostort és minden erejéből az arcába vágott. A zajra a kutyák ismét ugatni kezdtek, a cseléd pedig kiszólt a konyhából: — Tibike, jöjjön be! Maga pedig bácsi, takarodjék a dolgára . . . Janó, a drótos szó nélkül hajolt le. Felemelte a drótköteget. Mintha mázsás súlyt tett volna a vállára. Sohase volt ez olyan nehéz, mint most. .. csak most. . . Elfordította arcát, hogy ne lássa a kisfiút és megindult a kapu felé. Tibi utána bámult. Nem tudta miért nézi és nem tudta, mi fájdult meg benne valahol, mikor elmenni látta . . . 229