Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Nyéki Méhes Mózes: Csallóköz könnye és mosolya

CSALLÓKÖZ MOSOLYA részesült és ez a be nem fogadottság hirtelen jött úri állapotában talán az egyetlen fájdalma volt. Egy ismételt pertu-kísérlet után végre is megkérdezte a morva birtokos a magyar urat, hogy őt, akinek a földje is több, miért nem tegezi? — Tudja, Csizsek úr — mondta magyar birtokosunk —, nekem e tekintetben családi elvem és fogadalmam van. Ez pedig az, hogy mindig csak száz emberrel vagyok tegező viszonyban, ez a létszám pedig sajnos, jelenleg teljesen betelt.. . Csizsek úr ily minőségű létszámfölötti állapotát húsz éven át megtartotta és jelenleg a protektorátusban törheti a fejét egyes magyar urak különleges fogadalmain és azok megfejtésén. Ha csak amaz őszi nagy szaladása közben rá nem jött a dolog egyszerű nyitjára . . . HÁT KI ÉLJEN, KÁNTOR URAM? A Csallóköz magyarjai húszéves lelkirabságuk alatt sokszor érezték szükségét annak, hogy mámorba ringassák magukat és a szerdahelyi hangászok nótái mellett sűrű poharazás közben bizony gyakran belefeledkeztek a régi magyar világba. .. Fogyott a bor, magasan szárnyalt a dal, égett lelkükben a bánat és nem törődtek vele, csak legyintettek egyet, ha arról kaptak értesítést, hogy spiclik vagy cseh csendőrök hallgatódznak az ablak alatt. «Szép ez a Csallóköz, gyönyörű», énekelték a «Szép vagy, Magyarország» dallamára a jótorkú magyarok és ez volt a kedves dala a sokszor sírva vigadó kántor uramnak is, aki ha végét vetették a zenének, a sötét, hideg éjszakába harsányan kiáltotta bele, hogy «Éljen Horthy Apánk!» Ilyenkor mindig úgy látta, hogy széthasadt a sötét égbolt és a Hadak útján magyar huszárok vágtatnak, mint egykor ő is Satanovnál. De sok lezárást, büntetést is szenvedett emiatt a lelkes magyar kántor, figyelték őt minden mutatása után a csendőrök. Mikor már a földje kezdett csúszni a sok büntetés miatt, elhatározta, hogy büntetésmentesen fog éljenezni. Egy esős, sötét éjszakát újra átmulatva, két százkoronást csapott csallóközi ragasztóval a klarinétos rücskös, dagadt ábrázatára, aztán kiment az ivóból és elkiáltotta magát: Éljen . . . éljen . . . éljen! ... A cseh csendőrök kint álltak a kocsma előtt és várták a folytatást, hogy ismét lefoghassák, de mikor látták, hogy az éljennek nincs folytatása és az egyszersmind végakkord is, megkérdezték tőle: — Hát ki éljen, kántor uram? — Nem mondom meg, — vágta oda büszkén és ment haza álmodni a szép, szabad Csallóközről. 207