Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Nyéki Méhes Mózes: Csallóköz könnye és mosolya

CSALLÓKÖZ MOSOLYA — Én vagyok a bíró — lépett elő egy szép szál magyar. — De maguk is megmondhatnák, hogy mért lőtték a falut? — Még kérdezi? Ki akasztotta fel Kucsek őrsparancsnokot? Kik voltak a lázadók? A bíró nem értette, mit beszélnek ezek lázadókról. — Nem volt itt senki lázadó. Kucsek pedig önmaga akasztotta fel magát. — Ne hazudja biró! Csendőrök jelenteni, hogy lázadás volt. Megmondasz, kik voltak lázadók? — Mondtam már, hogy nem volt semmiféle lázadás. Csak Kucsek nem birta a bagolyhuhogást, azért akasztotta fel magát. Ezt meg a csehek nem értették. Hogy bagolyhuhogás miatt felakassza magát valaki? Ez aztán igazán nem hihető! — Szemtelen hazugság! Fogjátok le ezt a bírót és bottal ráverni. És a bírónak, az egyik magyar honfoglaló törzs leszármazottjának, szótlanul és tehetetlenül kellett tűrni lefogottan a nádpálcaütéseket és javában folyt a verés, mikor az ajtón a helybeli plébános lépett be. Amint megpillantotta, hogy mi történik, parancsolón kitartotta jobb kezét és dörgő hangon kiáltott. — Azonnal abbahagyni a verést! A botozó csendőr meglepetve eresztette le a kezét. Azonban hosszú időbe telt, amíg a plébános meg tudta magyarázni, hogy nem volt a faluban lázadás. A csendőrparancsnok ezután még mindig hitetlenkedve rázta a fejét és eközben sírva-jajgatva lépett a szobába a kis Pető Jancsi özvegy édesanyja. — Agyonlőtték az én egyetlen fiamat, gyilkosok, gyilkosok! — zokogott az asszony kezeit tördelve. Az őrsparancsnok zavarodottan nézett körül. — Az ártatlan kisgyermek halála a maguk lelkét terheli és az Isten büntetése nem fog elmaradni — kiáltotta a plébános. — Jöjjön Petőné — szólt aztán szelíden, •— imát mondok a kis halott felett. . . A plébános sietve távozott, az őrsparancsnok is el akart menni embereivel a laktanyába. A falu szélén levő gépfegyveresek azonban már túlhoszszúnak találták társaik távollétét, megindították ezért a parancs szerint újra a gépfegyvereket és a vaktában kilőtt golyók közül egy éppen a községházáról kilépő parancsnokot és a mögötte jövő botozó csendőrt érte úgy, hogy pontosan mindkettőnek a szívén ment keresztül. A harmadik csendőr csak azt látta, hogy szeme előtt esik össze egyik is, másik is. Hirtelen a tornác téglaoszlopa mögé ugorva, sípján tüzet szüntess jelt adott, amire a gépfegyverek elhallgattak. Ekkor aztán szaladt a falun kívül levőkhöz és reszketőn, dadogón beszélte el, hogy mi történt. 203