Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Darkó István: Szárnyas ménes

SZÁRNYAS MÉNES Úgy igaz. Te írsz nékem, hogy százmázsa degenyed érkezett és az udvaron rakodik a legénység. —• Száz mázsa dohány termett az első minőségből, kétszáz mázsa a másodikból. Harmadik osztályú a Sajó mellett nem terem. Hitványa ott nem terem. —- Te meg írod, hogy akkora paszuly támad ott felétek, hogy a babját tyúktojásnak vélném. — Fuszulyka, az igaz .. . Arra te esmét írod, hogy újból fődet vevél s a terebúza is van akkora, mint egy fél tojás. —- Te meg teherótóval fuvaroztatsz mán a kösségekben és az otthoni arany számára levéltáska lóg a nyakadban. — Nálad folytatásban az a hír érkezik hozzám, hogy tehened-lovad kétszeres immár. — De azért a közös ménest se feledjük, jófélém. így játszadoztak meleg fejjel. Mellük tágult és terjedezett. Jó lélekpárák emelkedtek benne és gondolataik szárnyasan repültek őszes fejük körül. Hol dübörgött a sziklaköveken, hol érintette selymesen a földi rét virágait egybecsapott méneseik aranypatkója. Sohasemlelt kétszáz aranyból is patkót kovácsoltak szálló lovaik lábára. Hanem jött már növekedő világi zajjal egy felülső vonat. Az állomásbeli népek mozgalmára, a vonat füstjelére a sínekhez lépkedtek ők is. álmos vasutas integetett a másik irányba, onnan is várni kezdték a másik vonatot. Jóska nyúlt a Gábor keze után. Hosszasan markolásztak egymás kezében. Szavukat, feleletüket elnyelte a berobogó vonat. —- Szállj neki hát, — unszolta Gábor Jóskát, mert maradni könnyebb, ha csak egy percet is. Fekete szeme elgurult másmerre, akárcsak a tükörszerecsené, a játékos zsizsikszemek. — Szállhatsz te is ebben a nyomban — nyelte vissza a nedves hangot Jóska. Többet nem szólt, csak az átalvetőjét igazgatta. — Azt tehetem én is —• nyögte Gábor és a feltünedezett másik vonat felé mutatott. — Várnak műnket otthon a lányok. Megállt előttük a Jóska vonatja és annak vasúti kocsijából éppen elébük toppant a lépcsőjéről, a földre, egy cseppnyi öreg asszony. Fekete festett viganó volt rajta, fején is fekete kendő és karján füles kosár. Hanem a nyomában már lépkedett is lefelé a szakasztott mása, még egy apró, fekete asszonyka. Annak kendőbe kötött bugyor volt a karján. — Anikó! — szörnyülködött másvilági hangon Gábor. — Mit tevéi? — Julim! —• hasonlatosan Jóska is. —- Hova igyekszel Bátyún keresztül? — Eljövék utánad, Gábor, — így ernyedett Gábor vállára Anikó. — 195