Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Bonkáló Sándor: Magyarorosz sorskérdések

MAGYAROROSZ SOR

S

KÉ

R

DÉSEK horod 1929. p. 19) röpiratában be is vallja. «Az egész világ tudomására hozzuk, hogy mi kárpátaljai ruszinok a nagy ukrán nemzet része vagyunk és hogy nyelvünk és irodalmunk azonos a Kárpátok túlsó oldalán lakó testvéreink nyelvével és irodalmával és hogy minden olyan kísérlet ellen, hogy eloroszosítsanak bennünket, vagy külön néptörzset csináljanak belőlünk és hogy elszakítsanak minket anyai törzsünktől, minden erőnkkel harcolni fogunk.» Az orosz nemzet- és nyelvegység hívei a Proszvita mintájára az orosz emigránsok segítségével, 1922 mácius 22-én megalapították a Duchnovics Társaságot, mely ugyanolyan működést fejtett ki, mint a Proszvita, de orosz, nem pedig ukrán alapon. Vidéki fiókokat, műkedvelő színtársulatokat, ének- és zenekarokat szervezett. A két irányzat élet-halál harcot vívott egymással és egyik sem gondolt arra, hogy a hazai magyarorosz népnyelvet és irodalmat ápolja, mert nem tetszett volna a cseheknek, akik éppen a magyar műveltség elemeit igyekeztek kiirtani a Kárpátalján a két egyesület segítségével. Érdekes, hogy a két irányzat nem volt hatással egymásra, mert íróik nem is olvasták egymás írásait. * A csehek a «

divide et impera» politikáját követve, egyformán támogatták az orosz és ukrán irányzatot, hogy éket verjenek magyarorosz és magyarorosz közé és a két marakodó fél között tudatosan a cseh nyelvet és műveltséget terjesztették. A csehek a maguk imperialisztikus céljaira igyekeztek kihasználni, hogy voltaképen nem egy egységes nemzettel, hanem több egymással lazán összefüggő népcsoporttal (huculok, bojkók, lemkók, dolisnyánok stb.) állanak szemben, amely népcsoportok értelmiségi osztályának túlnyomó többsége elszakadt népétől és magyarorosz irányzat helyett vagy az ukrán, vagy az orosz irányzat szolgálatába szegődött. A csehek minden igyekezete odairányult, hogy az ellentéteket kimélyítsék és a magyaroroszokat minél jobban elszakítsák egymástól. Mikor Jozef P esek 1921 szeptember 17-én átvette a kárpátaljai oktatásügy vezetését, átlátta a helyzetet és a nyelvi ellentéteket a csehek előnyére igyekezett kihasználni. Munkáját elősegítette az a körülmény, hogy a magyar uralom alatt működött 674 néptanító közül 379 tette le a szolgálati esküt. A hiányzó tanítói állásokat Gácsországból menekült ukránokkal és Oroszországból menekült oroszokkal töltötte be. Betölthette volna tisztán oroszokkal vagy ukránokkal is, hanem éppen az volt a célja, hogy minél jobban kiélezze a nyelvi ellentéteket és összekuszálja az oktatásügyet. Ennek az intézkedésnek a bábeli nyelvzavar lett a következménye. 163