Felvidéki mártírok és hősök aranykönyve. Felvidéki irodalmi emlékkönyv (Budapest, MEFHOSZ, [1940])

Sági Farkas: István Hajnal a határon

HAJNAL A HATÁRON A jelzőlapát magasba emelkedett. A motoroskocsi gyanúsan, álmosan szusszant egyet és nekilendült a hármas iránynak. Párkányt, Üjvárt és Ponzsonyt nyelte a nekiindulásban. A tanár úr zsebkendőjével integetett. A gyerek intett vissza és ő mégis úgy érezte, hogy a szépszavú, jósírású, magafeledt asszonynak integetett. . . Aztán elkapta a tekintetét és összehajtogatta a zsebkendőjét. A kocsi már eltűnt a kanyarulatnál. A kiki színére festett határoszlopok most belekívánkoztak a szemébe. Kék, fehér, piros és zöld színek nevettek rá, az egyetlen kísérőre, aki lelkét boncolgatta, ahelyett, hogy további részt kért volna a nyugodalmas, egészséges álomból. — Mi vagyunk a határ — bókolgattak feléje — és te más relativitásokat keresel? A tanár úr elszégyelte magát. Búcsúpillantást sem vetett a máskor kedvelt hegyekre és sebes léptekkel indult hazafelé. .. Már több volt, mint hajnal. A határ, az emberek és a tárgyak fölébredtek és visszanyerték mindennapi arcukat. Az éjszaka ecsetje a hegy sarkába vágódott és senki sem siratta. Az állomásfőnök macskája az egyik szoba ablakában ült és a bolháit kereste . .. 157